2016. június 25., szombat

Tamara Ireland Stone: Elválaszt az idő




Cím: Elválaszt az idő
Sorozatnév: Elválaszt az idő
Író: Tamara Ireland Stone
Oldalszám: 384
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás dátuma: 2013. 12. 18.
Olvastam: 2016. május 3., 10:41 → 2016. május 17., 00:05







Szeretni valakit nehéz.
De még nehezebb, ha nem csak a távolság áll közétek, hanem az IDŐ is.

FELEMELEM A FEJEM, ÉS EGYENESEN RÁNÉZEK. Most még félszegebben mosolyog, de ugyanolyan kedvesen. Mintha tudná, ki vagyok. Őszintén. Ettől olyan érzésem támad, hogy talán érdemes lenne megismerni, és önkéntelenül visszamosolygok rá.
Még akkor is vigyorgok, amikor befordulok a következő kanyarban. Aztán – mielőtt végiggondolhatnám, mit csinálok – félúton hátrafordulok, és ismét rápillantok.
Eltűnt.
Megpördülök, és a futópályát pásztázom a tekintetemmel. Aztán a padokhoz futok. A lépcső aljánál egy pillanatra megállok, és eltűnődöm, vajon ott volt-e egyáltalán. De végül csak összeszedem a bátorságom, és megiramodom felfelé.
Nincs ott, de biztosan tudom, hogy ott volt. Otthagyta a nyomát: a friss hó összepréselődött azon a helyen, ahol ült. Alul pedig ott a két lábnyom.
És akkor feltűnik még valami.
A saját lábnyomaim egyértelműen kivehetőek körülöttem a porhóban, az ő nyomai azonban nincsenek sehol. Pedig ott kellene lenniük, kétszeresen is – hiszen egyszer odament a padhoz, aztán pedig elment onnan. De sehol semmi, csak a vastag, szűz takaró.

A történetünk
Ezt a regényt már évekkel ezelőtt kinéztem magamnak. Valamiért teljesen elfelejtődött, nem volt hozzá kedvem és már nem is igazán érdekelt a történet. Viszont a Book Bloggers' Challenge-nek és Netra_K-nak hála végre eljutottam addig, hogy elolvassam.



Véleményem
Őszintén szólva, úgy álltam neki a könyvnek, hogy nem sok kedvem volt hozzá. A történet nagy része 1995-ben játszódik, ezért is tartottam tőle, hogy unalmas lesz. Számomra az a dátum rég volt, én még nem is éltem. Viszont belekezdtem, mert adni szerettem volna egy esélyt. A regény eleje egy kissé tényleg vontatott volt és már alig vártam, hogy beinduljanak a dolgot. Aztán valamikor a harmadánál egy óriási csavart tett a könyvbe az írónő. Attól a pillanattól kezdve csak úgy faltam az oldalakat. Alig bírtam letenni, ami látszik is, mivel éjfélig olvastam (egyébként egy keddi napon, iskolaidőben, de egyértelműen megérte).
Tetszett Anna falán a térkép, amin jelölte, hogy merre járt. Nagyon ötletesnek találtam és még központi szerepe is volt a történetben. 
Olvasás után rájöttem, hogy az éppen olvasott könyvek, mennyire hatással vannak a hangulatomra, kedvemre is. Itt volt például Anna reggeli futásai. Tudni kell rólam, hogy én nagyon lusta vagyok, nem szeretem a tesit és futni se, de a regény közben elterveztem, hogy én is elmegyek majd futni. Aztán végül nem lett belőle semmi, mivel hétvégén esett, aztán pedig elmúlt a könyv hatása.
Nagyon szerettem Bennett és Anna történetét. A könyv végénél nagyon izgultam, mi lesz velük és végül megtetszett ez a könyv is.

Saját könyv? Nem, és szerintem nem is fogom megvenni. Legalábbis egyelőre vannak könyvek, amiket jobban szeretnék.

Borító? 10/4 - Nem igazán tetszik a borítója. Az angol cím szokás szerint túl nagy. A lány pedig kicsit furán mutat.

Történet? 10/7 - Az elején lassan indulnak be a dolgok, de a második fele nagyszerű volt. Romantikus, tele izgalommal.

Újraolvasom? Most nem sok esélyt látok rá, de egyszer talán.

„Az élet vagy vakmerő kaland, vagy semmi.”

„Bárhová elvihetsz. Vagy sehová. Egy a lényeg: ahol te vagy, ott akarok lenni én is.”

„– Ez mi? – kérdezem, és az egyik zsákra mutatok. 
– Ez? Ez egy hátizsák, Anna. 
– Igen, azt látom, köszönöm. De mire szolgál? 
– Neked hoztam. 
– És mi van benne? 
– Hm, lássuk csak! Nálad van az ebéd. És a cipők. Meg a szíjak. A felszerelés többi részét én viszem. 
– Felszerelés? 
– Kötelek, karabinerek. 
– Azért hoztál el ilyen messzire, hogy megölj, és aztán eltemess?”

„Nem hiszem, hogy vissza tudnék menni egy olyan életbe, amiben te nem vagy jelen.”

A könyv ismertetője