Cím: Az ötödik hullám
Sorozatnév: Az ötödik hullám-trilógia
Író: Rick Yancey
Oldalszám: 466
Kiadó: Cartaphilus
Kiadás dátuma: 2014
Olvasási idő: 2016. február 13., 19:40 → 2016. február 22., 20:11
Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?
A történetünk: Nagyjából két éve, hogy rátaláltam a könyvre. Akkoriban még nem molyon keresgéltem olvasmányok után, így már nem emlékszem, hogy került elém. A fülszövege miatt voltam kíváncsi rá, mivel kicsit hasonlított A negyedikhez, amit akkoriban olvastam. Arra nem is figyeltem, hogy ez Sci-fi és nem fantasy, mint a Lorieni-krónikák. Aztán valahogy feledésbe került az egész, majd most, hogy jött a film, gondoltam elolvasom, mielőtt megnézem.
Véleményem: Amikor elkezdtem olvasni, hallottam, hogy a film elég rossz lett, de a könyv jobb nála. Így gondoltam biztos élvezni fogom, mivel az előzetes alapján tetszett a film. Viszont olvastam molyon olyan értékeléseket is, amik azt mondták, hogy unalmas, vontatott regény. De hát ugye ízlések és pofonok... úgyhogy érdeklődve fogtam hozzá.
Ezt most egy kicsit furán olvastam, mivel amikor épp nem bújtam a könyvet, akkor nem is volt hozzá kedvem. De amikor hozzáfogtam, kíváncsi lettem és nehéz volt elszakadnom a történettől, amikor pedig sikerült, megint nem volt hozzá hangulatom.
Cassie visszaemlékezései segítettek abban, hogy megtudjam, hogy kezdődött az invázió. És bár ez kicsit unalmasabb volt, mégis sokat segített. Cassie mellett volna egy másik személy is mesélt magáról. Ez a szál élénkítette a könyvet.
Saját könyv? Nem, viszont most ezt nem biztos, hogy be fogom valamikor szerezni.
Borító? 10/6 - Leginkább közömbösnek mondanám. Egészen letisztult, visszafogott. Utal a regény történéseire mégsem viszi túlzásba. A filmes borító nem igazán tetszik.
Történet? 10/7 - Élveztem, de nem igazán fogott meg. Ennek ellenére végig fogom olvasni a sorozatot.
Újraolvasom? Ezt most még nem tudom eldönteni.
„– Az egész tábort felrobbantották, valamiféle zöld bombával… – Várj egy picit – emeli fel egyik nagy kezét. – Egy zöld bomba?
– Nem most találom ki.
– De hát mégis, miért zöld?
– Mert a zöld a pénz, a fű, a falevelek és a földönkívüli bombák színe. Hát honnan a pokolból tudhatnám, miért volt zöld?”
„– Minden rendben? – kiáltok fel neki.
– Aha. Definiáld, mi az, hogy „rendben”.
– A rendben azt jelenti, hogy nem fogsz elvérezni.
– Rendben vagyok.”
„Vajon miért kapták fel az emberek a sört meg a szódát, a pénzt a pénztárgépekből és a széfből, a lottószelvényeket, miközben otthagyták a két raklapnyi ivóvizet, ami a hátam mögött volt? Mégis mit gondolhattak? Eljött az idegen apokalipszis. Fogd a sört, és fuss?”
