Cím: Drakula, a vámpír
Író: Bram Stoker (illetve Stephen King írt hozzá egy előszót)
Oldalszám: 254
Kiadó: Merényi Kiadó
Kiadás dátuma: 1978
„Drakula, a Kárpátok véres kezű ura, éjjelente hátborzongató kalandra indul. Áldozatait nem válogatja meg, és lehetetlen megmenekülni előle…
Jonathan Harkert meghívja a várába, hogy írja meg az élettörténetét. Ekkor még nem tudja, hogy Drakula vára maga a rémálom.
Jonathan Harker naplóján keresztül átélhetjük azt a borzalmat, mely során a szörnyű igazság kiderül. Megpróbálja megfékezni a gonoszt, aki ezen közben Angliában szedi újabb áldozatait.Versenyfutás kezdődik az idővel. A tét: az újabb és újabb áldozatok élete vagy halála.”
A könyv elolvasásának az ötlete onnan jött hogy média órán a Nosferatu-t néztük és a tanárom azt mondta, hogy a könyv nagyon ijesztő. Lehet, hogy velem van baj, vagy az én generációm már nem attól fél, amitől 30 éve, de nekem nem volt félelmetes. Egyszer volt egy kicsit „szívdobogtatós” rész:
„Akkor megint nekifogott a denevér a rebegésnek, és anyám ijedten felülve tudakolta, mi az. Visszafeküdtem ugyan, de hallottam, szegénynek milyen összevissza zakatol a szíve. Majd hirtelen vad szél támadt, feltépte a redőnyt. Ablakcsörömpölést hallottam, s amint odanézek, szürke farkas fejét pillantom meg a tört ablak közt! Anyám is meglátta, és rémülten kapott a szívéhez, majd amint a védekezés eszközéért nézett mindenfelé, letépte nyakamból a professzor koszorúját, azt mutatta a farkasnak, majd furcsa gurgulázás tört elő torkából, és úgy esett vissza fektébe, mintha villám sújtotta volna.”Szóval ennél a résznél kicsit megijedtem, de így utólag olvasva ez sem ijesztő.
Annak ellenére, hogy 30 éve írták, nem volt unalmas. Bár most belegondolva, ez nem is olyan régi olvasmány, mint mondjuk egy kötelező. (Tudniillik: a régi könyveket mindig a kötelezőhöz hasonlítom.) A történet szépen halad előre, kicsit nehézkesen, de tudtam követni a cselekményt. Kissé zavart, hogy több ember szemszögéből (naplójából, feljegyzéséből, leveléből...) olvashattam a könyvet. Egy átlagos történetnek tartom, amit egyszer el lehet olvasni.
Egy kis háttér: Nem tudom, hogy ez az igazi könyv-e, mindenesetre az biztos, hogy Stephen King neve csak azért van rajta, mert írt 16 oldal előszót bele.
Saját könyv? Nem... Ezt is könyvtárból kölcsönöztem (mily meglepő :D). Először egy tudományos könyvet kértem be, aztán egy nagyon rövidített változatot (Drakula válogatott rémtettei), majd harmadszorra sikerült végre egy normális könyvet kivennem. :D
Borító? Nincs vele komolyabb bajom... JA, DE! Drakula egyáltalán nem így néz ki...
Történet? Könnyed olvasmány, bár kicsit komoly.
Újraolvasom? Nem hiszem, de bármit hozhat még a jövő...
Pontozás: történet: 10/7 - Néha zavaros és túl tömör.
borító: 10/6 - Nem így néz ki!!
„Jonathan Harker
Gyorsírásos naplójegyzeteiből
Május 3., Szász-besztercén – Május 1-én este 8.3-kor indultam el Münchenből, másnap reggelre értem Bécsbe.”
„Határozott vonású, nagyon is határozott. Gyökéből kiszökő keskeny orra furcsán ívelt sasorr. Homloka boltozatos, haja a halántéka körül alig nőtt, másutt azonban dúsan. Bozótos szemöldöke szinte összeér az orra fölött. Száját nemien látnia harcsabajusza alatt, azonban úgy tetszik, szorosra záruló, kegyetlen száj, hegyes fehér fogsor. Egyebekben: füle vértelen és hegyesedő, álla viszont súlyos, orcájának bőre csontjaira tapad. Legszembeötlőbbnek mégis sápadtságát mondanám.”
„A nap mind lejjebb csúszott mögöttünk, és végtelennek tetsző utunkban megjelentek az estéli árnyékok, időnek előtte talán, mivel a csúcsok hósipkái befogták az alkonyat fényét, és hűvös rózsaszínnel sugározták alá.”
