Sara Shepard: Pretty Little Liars

Cím: Pretty Little Liars
Sorozatnév: Pretty Little Liars
Író: Sara Shepard
Oldalszám: 302
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2012
Olvastam: 2016. július 24., 14:31 → 2016. július 25., 20:57

Mindenkinek van valami szennyese – kiváltképp, ha az illető a gimis Spencer, Aria, Emily és Hanna.

Spencer a nővére fiúja után sóvárog. Aria az angoltanáráról fantáziál. Emily a fekete Mayába zúg bele. Hanna pedig ocsmány kis trükkök árán játssza a bombázót.

Ki hinné, hogy ezeknél súlyosabb titok is nyomhatja a lelküket? Pedig így áll a helyzet, mióta Alison barátnőjüknek váratlanul nyoma veszett.

Hogy honnan tudom? Hát onnan, hogy ismerem őket, mint a rossz pénzt. Tudom, miféle gaztetteket követtek el a múltban, és milyen velejükig romlottak ma. Egyetlen féltve őrzött, mocskos kis titkuk sem maradhat rejtve előttem. És most már előtted sem!

Történetünk

Még pár éve elkezdtem nézni a Hazug csajok társasága című sorozatot, ami tetszett. Aztán nemrégiben Ulpius-házas könyvet keresgéltem egy kihíváshoz a molyon, amikor belefutottam ebbe a könyvbe. Többször is ellenőriznem kellett, hogy meggyőződjek róla, hogy tényleg magyar nyelvű, mivel én amúgy sem szeretem a borítókon az angol címet, de ehhez a regényhez magyar cím egyáltalán nem is készült, ami nagyon meglepő.

Miután kinéztem a könyvet, el is felejtkeztem róla, addig, amíg Amalthya ki nem hívott az elolvasására a Book Bloggers' Challenge keretein belül.

Véleményem

Mint már mondtam, korábban néztem a Hazug csajok társaságát, amit kb. az 5. évad felénél hagytam abba. A történetet tehát már ismertem, a sorozat pedig nem sokban tért el a könyvtől. Igazából az első részben minden megtörténik a regényből.

A lányok tettei tőlem nagyon távol állnak és azt, hogy bajban vannak szerintem maguknak köszönhetik. "A" igazából csak egy mellékszereplő, aki néha fellendíti a történéseket.
A könyv eléggé vékony, a történet pedig olvastatja magát, így hamar el lehet olvasni. Szerintem nagyon jó volt benne, hogy a fejezetek között mindig változott, hogy melyik lányról olvasunk. Ezzel nem vált egyhangúvá a történet és mindig volt egy nyitott kérdés, amiért továbbolvastam, hogy elérjek a fejezet folytatásáig. Ráadásul a fejezetek is rövidek voltak, így pörgősebb maradt a könyv.
A lányok viselkedése elég idegesítő tudott lenni néha. Hannat nem értem, miért evett olyan sokat, ha utána megbánta, inkább evett volna mértékkel. Aria pedig béna volt, főleg amikor Noellel próbálta féltékennyé tenni Ezrát. Néha elgondolkodtam, hogy ezt most komolyan megcsinálta és még be is vált? Emily pedig teljesen szétszórt, egyáltalán nem tudja mit akar. Spencernek elég kemény élete lehet, hogyha még a pasik terén is versenyezni akar Melissával.
Sajnálom, hogy csak az első részét adták ki a sorozatnak, kíváncsi lennék, hogy a könyvekben hogyan alakulnak a dolgok. Sajnos angolul még nem tudok annyira, hogy elolvashassam eredeti nyelven, így csak reménykedni tudok, hátha egyszer kiadják a többi részt is magyarul. Bár nem lett a kedvencem a regény, de egyszer azért végigolvasnám a sorozatot.

Saját könyv? Nem, könyvtárból hoztam. Nem is fogom megvenni, mivel egyrészt nem olvasnám el többször, másrészt pedig így csak az első rész lenne meg...

Borító? 10/2 - Túlságosan sok a sárga rajta, a pirosas narancsszínű betűk zavaróak. Ráadásul megint csak angol cím van rajta, bár ennek mondjuk magyar címe nincs is. A barbie baba pedig egyszerűen csak furán néz ki. A két pontot a cikornyás betűtípusért kapja, az az egyetlen ami tetszik rajta.

Történet? 10/5 - Számomra átlagos könyv. Elolvastam, tetszett is, de nem fogott meg annyira.

Újraolvasom? Hát, ha egyszer kiadják a többi részt, talán.

„Három ember csak úgy tud megőrizni egy titkot, ha kettő közülük halott. 

Benjamin Franklin” 

„Azt hisszük, tudjuk, kik vagyunk, pedig valójában nem. Addig, míg valami rossz nem történik, és a haszontalan dolgok széthullnak, és csak az igazi valónk marad nekünk.”

„Aztán a nyárból tanév lett, majd a tanévből ismét nyár. Ali még mindig nem került elő. (…) Ami Spencert, Ariát, Emilyt és Hannát illeti, ők is megváltoztak. Valahányszor átvágtak Ali régi utcáján, és a házára pillantottak, már nem törtek ki azonnal zokogásban. Ehelyett valami más érzés fogta el őket. 

Megkönnyebbülés.”

Zakály Vitória: Szívritmuszavar

Cím: Szívritmuszavar
Sorozatnév: Szívritmuszavar
Író: Zakály Viktória
Oldalszám: 208
Kiadó: Köyvmolyépző
Kiadás dátuma: 2012.11.25.
Olvastam: 2016. június 24., 19:39 → 2016. június 26., 17:28

Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat. Egy hely, melyet soha nem feledsz. Egy vágy, mely örökre a szívedben marad.

A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba.

Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte.

De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaiból? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet?

A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul.

Tudod, mi a szerelem másik neve? Csönge.

A történetünk

Ezt a könyvet eredetileg nem volt szándékomban elolvasni. Nem is tudtam, hogy miről szól, amíg a könyvtárban meglátva le nem vettem a polcról. Korábban már belefutottam párszor, ezért ismerős volt a cím és a borító, úgyhogy gondoltam elolvasom, úgyis egy elég vékony könyv, hamar végzek majd vele.

Zakály Viktória

Véleményem

A történet elején E/3-ben beszél az írónő a főszereplőről, amivel addig nincs is baj, amíg a gondolatfoszlányokat nem említi, mert akkor E/1-ben van, aztán visszaugrik és kívülállóként mondja tovább. Ez nagyon zavaró volt számomra. Aztán az első fejezetben főszereplőnk elkezdi mesélni, hogy mi is történt Csöngén. A könyv nagy részében tehát történetet olvasunk a történetben.

Nekem ez a szöveg tömény volt. Folyamatosan csak feltevéseket olvashatunk, a regény második felében találunk néhány párbeszédet is, de azt is csak elvétve egy-két sor, nehogy felbomoljon a szöveg. Az egész történet egy nagy monológ, úgyhogy azok, akik szeretik, ha pörögnek az események, párbeszédek vannak és néhol nemcsak féloldalas bekezdések, azoknak, bármennyire is vékony könyv, nem ajánlom.

Ám, akit nem riaszt meg a sűrű szöveg, azoknak elmondanám, hogy nem egy átlagos szerelmi történetről van szó. Már a fülszövegben érezni lehet, hogy ez nem lesz egy vidám romantikus regény, mivel azokban nincsen padlás és komor kötél. Ebben a történetben szereplőink szenvednek, méghozzá látványosan, ahogy mondani szokás. Az egész könyv borús, depressziós hangulatú, amit ki nem állhatok. Soha nem szerettem ilyeneket olvasni, nézni, szerintem ha már kikapcsolódom az olvasással vagy egy film megnézésével, akkor az legyen vidám, a végén happy enddel. Valószínűleg mindenkinek van valami baja, valakinek kisebb, valakinek komolyabb és a szenvedés sok esetben csak egyszerű rájátszás, hogy az emberek figyeljenek rá. De mindegy, most nem ez a lényeges.

Azért az is eléggé ijesztő, hogy a fülszöveg végére oda van írva, hogy igaz történet alapján. Jobban szeretem, hogyha a könyvek csak kitalációk, mert tudom, hogy nem valódi, nem történhet meg, mégis beleélhetem magam, élvezhetem. Viszont az, hogy valakivel ez tényleg megtörtént kényelmetlenné teszi az olvasását számomra.

Tehát, mivel én alapból nem kedvelem a szenvedős könyveket, ezért nekem ez unalmas volt. A két fiatal szerelme egyébként nem tudom honnan jött, én sajnos nem éreztem a szikrát kettejük között. A könyvet pedig úgy olvastam, hogy néhány oldalanként leraktam és szünetet tartottam, mert nekem ez túl sűrű volt.

Saját könyv? Nem, mint már korábban említettem, könyvtári. Annyira nem nyerte el a tetszésemet, hogy megvegyem majd.

Borító? 10/4 - Ha letakarom a cím feletti részeket, akkor egészen szép. Tetszik az a minta a cím és az írónő neve között. De elég bizarrul néz a lány és ezzel elrontja az összképet.

Történet? 10/4 - Ez a történet és a hangulat nem az én világom.

Újraolvasom? Nem, egyszer elolvastam, jó volt arra a két napra, de nem fogom többször olvasni.

„Meghalni a szerelemért? Nem nagy dolog, könnyű feladni, és a könnyebb utat választani, de élni a szerelemért, vagy anélkül, ez az igazi küzdelem.”

„Nem az a fontos, hogy ki mellett alszik, hanem hogy kivel álmodik.”

„Szeretsz? 

Gesztenye”

41. könyv - Amit többször elkezdtél de sosem olvastad végig: Cassandra Clare - Hamuváros

Cím: Hamuváros

Sorozatnév: A végzet ereklyéi

Író: Cassandra Clare

Oldalszám: 416

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Kiadás dátuma: 2010.06.15.

Clary Fray másra sem vágyik, csak hogy végre ismét normális életet élhessen. 

De vajon mi számít normálisnak, ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte? Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az Árnyvadászoktól nem szabadulhat - főleg nem jóképű, ámde bosszantó, újonnan megtalált bátyjától, Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült, bizonyosan gonosz - ráadásul az édesapja. 

Amikor a Végzet Ereklyéi közül a másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt, és az apja mellé áll?

Őszintén szólva a Csontvárosból nem sok maradt meg bennem, inkább csak ami a filmben van (mert azt már többször is láttam). Nem volt kedvem újraolvasni, ezért gondoltam, lesz, ami lesz, az alapsztorit úgy is tudom, annyit nem változtattak a filmben. Tehát belekezdtem a második részbe.
Azért került ebbe a kategóriába, mivel egyszer már próbálkoztam a sorozattal (amikor felfedeztem a filmet), de annyira nem tudott megfogni a Hamuváros, így félbehagytam. Nem szoktam ilyet csinálni, így elsőre nem is tudtam, hogy mi kerülhetne a kategóriába. (Így újraolvasás közben, arra jutottam, valahol a 100. oldalon hagyhattam abba.)
Nem volt annyira érdekes ez a rész, talán ezért is hagytam abba anno a könyvet. Egy kicsit úgy érzem, hogy töltelék volt. Nem sok izgalom történt, Jace és Clary nem szerethetik egymást, így romantika nem volt. A cselekmény állt, egy helyben tipródtak. Valentine intézkedett, a Klávé nem csinál semmit (amit még mindig nem értek), Claryék pedig csak mászkálnak ide-oda. Egyik démon jön a másik után. Szerintem inkább Démonírtók lenne a jó cím.
A könyvről pedig még annyit, hogy volt benne hiba. Számomra nagyon is zavaró elírások voltak. Szám szerint 9 darab. Ezeket most nem részletezem, aki olvasni fogja lehet észreveszi majd. A könyvben talált email-címekre ezeket a hibákat megírtam. Nem tudom, hogy az új kiadásokban javítva vannak-e ezek, mert én első kiadást olvastam.

Saját könyv? Nem. Könyvtári, első kiadás, ezért egy kissé elhasználódott. (De az a jó, ha egy könyvet sokan olvasnak. :D)

Borító? A csaj túl lett zöldítve és túl vékony, ezért ha letakarjuk a felső felét, akkor tetszik.

Történet? Nekem ez most nem jött be.

Újraolvasom? Hát ha egyszer elolvasom újra a sorozatot, akkor biztos, de az is biztos, hogy nem e miatt a könyv miatt fogom.

Pontozás: történet: 10/6 - Szerintem már nem kell kifejtenem. A háromnegyedénél (kb.) volt néhány izgalmas rész.
borító: 10/5 - Az alsó fele tetszik.

„– Viszont kell, hogy legyen valamid, ami minden Árnyvadásznak van. 

– Undok és bunkó modor? – érdeklődött Simon.” 

„– Jace-hez jöttünk – felelte Clary. – Jól van?  

– Nem tudom – mondta Magnus. – Máskor is szokott mozdulatlanul feküdni a padlón?” 

„– Mit csinálsz? – kérdezte Alec, és letérdelt a világító fal mellé, amilyen közel csak tudott. Jace próbálta emlékeztetni magát, hogy Alec az ilyesféle kérdéseket komolyan is gondolja, ő pedig ezt valaha inkább jópofának találta, mintsem idegesítőnek. Nem sikerült.  

– Gondoltam, ledőlök a padlóra, és fájdalmak közt vergődöm egy darabig – mordult fel. – Pihentet.”

42. könyv - Ami több, mint 500 oldal: Rick Riordan - Az elveszett hős

Cím: Az elveszett hős

Sorozatnév: Az Olimposz hősei

Író: Rick Riordan

Oldalszám: 544

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Kiadás dátuma: 2014.04.25.

Három vadonatúj hős. 

Egy eltűnt félisten. 

És egy átok, ami mindegyiküket pusztulással fenyegeti…  

Percy Jackson visszatér… Vagy mégsem? Ugyanis minden nyom nélkül eltűnik a Félvér Táborból. Annabeth égre-földre keresi kedvesét, egyelőre eredménytelenül. Ám ugyanolyan rejtélyesen, ahogy Percy felszívódott, feltűnik egy Jászon nevű srác, aki semmire sem emlékszik a múltjából, viszont nagyon sokat tud. Például a küldetésekről, és – csak úgy mellékesen – folyékonyan beszél rómaiul, hogy a farkas-pótszülőkről már ne is beszéljünk… 

Elhangzik egy újabb prófécia, és kezdetét veszi egy újabb küldetés – most már Jászon vezetésével. Közben kiderül néhány furcsa dolog…  Jászonról is. Tényleg létezik egy másik Félvér Tábor, ahol a  római istenek gyermekei nevelkednek, akik halálos ellenségei a görög félvéreknek? És a kedves olimposzi szülők vajon miért nem merik hallatni isteni hangjukat? Ki  ejtette foglyul Hérát, az istenek hisztis, undok és bajkeverő királynőjét? Megéri kockáztatni érte az életüket?

Erre a könyvre a Percy Jackson és az Olimposziak sorozat elolvasása után bukkantam rá. Mivel a Percy Jackson tetszett és kíváncsi voltam, mi lett velük a nagy csata után, így gondoltam elolvasom.
Ugye, ahogy a fülszöveg is mondja, Percy ebben a könyvben nem szerepel és nem is tudjuk, merre van. A történet ismét 3 barátról szól, akik mind félvérek: Jászon, Piper és Leo.
Az elveszett hős annyira nem nőtt a szívemhez. A három főhős nem közelítette meg Annabeth, Percy és Grover szerepét. Ehhez a könyvhöz egyébként is úgy álltam hozzá, hogy eléggé másolat. Viszont került bele csavar is, hogy ne legyen annyira utánzata az Olimposziak sorozatnak. Ez pedig a római félvérek voltak. Amikor a Percy Jackson-t olvastam, nagyjából sikerült megismernem a isteneket, de ez az egész borult ebben a könyvben. Ez úttal a római istenek neveit használták (persze, azért mondták a görög neveket is, hogy ne legyen teljes a káosz), amivel kissé összezavartak engem.
Eléggé idegesített Jászon. Vagyis leginkább a neve. Eredetileg Jason a neve. Kérdem én abból, hogy lesz Jászon. Ha magyarosítják a neveket, akkor Piperét miért nem? Vagy a többiekét? És hogy lett Jászon?
Jó volt, hogy több szempontból olvashattuk a történéseket. Mivel, így általában többet tudunk meg a szereplőkről és nem csak egyről, hanem többről.
Ajánlom a könyvet azoknak mindenképp, akik olvasták A villámtolvaj-t, illetve annak a folytatásait.

Saját könyv? Nem, megint könyvtári (sokat járok könyvtárba, nincs annyi pénzem, mint amennyit én olvasok). Nem biztos, hogy be fogom egyszer szerezni, az talán a folytatásoktól függ. Meg először persze, a Percy Jackson-t szerezném be, ami szintén nincs meg.

Borító? Jól ábrázolja a könyvben lévő dolgokat. A sárkányt és még a srácok ruháit is.

Történet? Annyira nem volt jó, mint a Percy Jackson és az Olimposziak. Kissé untam.

Újraolvasom? Most biztos nem. Sőt, egyelőre nem is tervezem. Erről a folytatások fognak dönteni.

Pontozás: történet: 10/6,5 - mint már mondtam, nem hozta az előző sorozat színvonalát.
borító:10/8,5 - jól van ábrázolva, illik a történethez. De nekem nem tetszik, kivéve a színek. A kék és az arany, így együtt eléggé passzol egymáshoz.

„– Gaia? – rázta meg a fejét Leo. – Ő nem az Anyatermészet? Virágok a hajában, madarak a vállán és őzikék meg nyuszikák mossák helyette a szennyest. – Leo, az Hófehérke.”

„– Mióta keresed a fiúdat? – Három napja, hat órája és húsz perce.”

„Leo az óriás oszlopra sandított. – Mi lenne, ha felrobbantanánk? – Nélkülem nincs hozzá elég energiátok. Ennyi erővel egy hegyet is meg akarhatnál semmisíteni. – Ma már felrobbantottunk egyet… – tudatta vele Jászon.”

46. könyv - Ami megríkatott: Jenny Han - Nincs nyár nélküled

Cím: Nincs nyár nélküled

Sorozatnév: Nyár trilógia

Író: Jenny Han

Oldalszám: 259

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Kiadás dátuma: 2014.11.25.

 „Ebben a könyvben mindaz benne van, amire egy lánynak szüksége lehet nyáron.”  

Belly eddig minden egyes nyarát Cousins Beachen töltötte, élete azonban most fordulóponthoz érkezett. Mivel Conraddal való rövid kapcsolata gyászos véget ért a télen, életében először otthon fogja tölteni a nyarat. 

Legjobb barátnője, Taylor remek tervekkel áll elő: hajókázás, sütkérezés a medence partján, új fiúk, akikre rá lehet kattanni. De amikor Jeremiah felhívja a hírrel, hogy Conrad eltűnt, látszólag minden a nyaraló felé sodorja Bellyt.  

Vajon még egy nyarat eltölt azzal, hogy a fiú után fut, vagy végre képes lesz elengedni őt?

Valójában nem sírtam el magam rajta. De én nem is vagyok az a fajta ember, aki elsírja magát egy könyvön. Igaz, szokásom ugrálni, rohangálni vagy egyszerűen órákig mosolyogni, ha izgalmas, vidám résznél tartok.
Amikor olvastam, már nem tudom melyik résznél, de valamikor amikor Susannah-ról volt szó és fejezet vége volt, olvasás közben ittam egy kortyot, azt hiszem és éreztem, hogy ez most egy nagyon szomorú rész volt és tudtam, hogy ha síros típus lennék elbőgném magam.
Az előző rész nem igazán tetszett. Nem volt semmi tartalma, de megértettem, persze, hogy miért, de akkor sem fogott meg. A folytatás már jobb volt. Susannah halála és a gyászuk mélyítette ezt a könyvet. Sokkal több mindent csináltak ezen a nyáron, mint az előzőn, vagy legalábbis nekem több jött át ebből a részből.
Conradot nem bírom. Ez egyszerű tény és nem hiszem, hogy a harmadik rész ezen változtatni tudna. Én Jeremiah rajongó maradok. Belly eléggé gyerekesen viselkedik (mondom ezt én... na, jó inkább hagyjuk...), mivel azok után is koslat Conrad után, hogy ő megmondta, hogy nem ÉRDEKLI. Nem hiszem el, hogy nem tud elszakadni, ettől az elszigetelődő sráctól, miközben Jeremiah nagyon is igazából szereti. Remélem végül Belly Jeremiah-t választja végül.

Saját könyv? Nem és még mindig nem tudtak rávenni, hogy valaha beszerezzen. Ez eddig egy egyszer olvasós sorozat számomra.

Borító? Még mindig nem tetszik. Ugyanaz a problémám (lásd A nyár amikor megszépültem értékeléséél), de ez már nem fog megváltozni, így valószínűleg a harmadik részre is ugyanezt fogom írni.

Történet? Rövid időről, talán 4 napról szólt, de mégis valahogy több minden történt benne, mint az előző részben. Kevesebb volt az évekkel ez előttikre a visszapillantás, inkább Susannah-ról szólt a visszaemlékezés.

Újraolvasom? Nem valószínű. Mint már korábban említettem, egyszer olvasós könyvnek tartom.

Pontozás: történet: 10/7 - egy kicsivel jobb volt az előzőnél, de még mindig nem az igazi.
borító: 10/5 - még mindig nem tetszik.

47. könyv - Amiről rosszat hallottál: Jenny Han - A nyár, amikor megszépültem

Cím: A nyár, amikor megszépültem

Sorozatnév: Nyár trilógia

Író: Jenny Han

Oldalszám: 256

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Kiadás dátuma: 2014.04.29.

„Ebben a könyvben mindaz benne van, amire minden lánynak szüksége van nyáron.”  

Ahogy beköszönt a nyár, Belly maga mögött hagyja az iskolai életét, és Cousins Beachre menekül, oda, ahol élete minden eddigi nyarát töltötte. A nyaralóban nemcsak otthon érzi magát, távol az otthontól, de a számára legkedvesebb emberek veszik körül: Susannah, édesanyja legjobb barátnője a fiaival, Conraddal és Jeremiah-val. Belly azóta üldözi a szerelmével Conradot, amióta az eszét tudja, de mindennél jobban reménykedik abban, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Bár megjelenik egy új srác, Cam, aki egy kicsit elvonja a figyelmét, és Conrad testvére, Jeremiah is sóvárgó pillantásokat vet rá, Belly szíve már Conradé.  

Vajon a fiú is neki szánja az övét? Tényleg olyan nyár áll előttük, amely mindent megváltoztat?

Már nem nagyon emlékszem, hogy találtam rá a könyvre, de a fülszövege eléggé tetszetős volt, így úgy döntöttem, elolvasom. Ez régebben volt (annyira azért nem, talán másfél vagy egy hónapja) és most, hogy elkezdődött a nyár, a ballagásom előtti napon elkezdtem olvasni. Mikor már a felénél tartottam, ránéztem az órára, hogy egyáltalán hány órája olvasom. Kb. olyan 4-5 órája bújhattam a regényt, közben néha gépeztem pár percet, vagy ittam valamit, de olvastatta magát. Ez jó értelemben is lehet venni, de ebben a helyzetben nem annyira volt az. Szerintem csak azért olvastam ilyen sokáig egybefüggően, mert vártam, hogy beinduljanak az események, hogy történjen végre valami izgalmas. Nem igazán történt benne semmi különleges, de igazából ez a lényege, mivel nyár van és ilyenkor (én legalábbis) nem csinálok semmi érdekfeszítőt.
Összességében egy egyszerű, hétköznapi nyári történet, ami úgy lett megírva, hogy elolvassam a következő részét. De most az egyszer nem azért folytatok egy könyvet, mert izgalmas volt a befejezése, hanem mert érdekel végül mi lesz a fiúkkal főleg Jeremiahval, mert ő lett a kedvencem. Belly annyira nem fogott meg, így ő csak azért izgat, hogy a kedvenc fiúmat választja-e majd.
Jó volt, hogy nem csak egy nyárról olvashattunk, hanem korábbi nyarakba is visszaemlékezett, ezáltal magyarázva bizonyos mondatokat, párbeszédeket, utalásokat.

Saját könyv? Nem és ha nem lesz izgalmasabb a többi része, akkor nem hiszem, hogy be fogom szerezni ezt vagy a trilógia többi részét.

Borító? Az emberek nem igazán tetszenek rajta, a napsugár zavarja a hátrébb álló srác megcsodálását. Az angol cím nagyon szép, főleg a pretty felirat, de esetleg én magyarul olvasnám, így annak a címe nagyobb kéne, hogy legyen. Összességében nem tetszik semmi rajta, csak a pretty szó kinézete.

Történet? Elismerem, hogy a nyarak annyira nem izgalmasak, mint mondjuk egy iskolaév, de azért több dolog is történhetett volna benne. Remélem a következő rész izgibb lesz.

Újraolvasom? Nem hiszem. Egyszer elég volt, könnyed nyár eleji olvasmánynak, de a közeljövőben nem fogom újraolvasni.

Pontozás: történet: 10/6 - minél többet gondolkozom a történetén annál kevesebb tett, program jut eszembe, amit Bellyék csináltak.
borító: 10/5 - a nap illik a nyárhoz, mert a naplementét ehhez az évszakhoz szokták csatolni mintha nem menne le a nap minden egyes alkalommal télen, ősszel vagy tavasszal. A szerelmi sokszöget jól jelképezi a lány középen és a két srác mellette bár egy fiú lemaradt a képről (merthogy 3-an voltak)