Marni Bates: Gyilkos a vonal végén

Cím: Gyilkos a vonal végén

Sorozatnév: Gyilkos a vonal végén

Író: Marni Bates

Oldalszám: 346

Kiadó: Móra

Kiadás dátuma: 2016

Olvastam: 2016. július 18., 01:36 → 2016. július 24., 13:21

Emmy álma egy öt regényre szóló kiadói szerződés, romantikus vacsora a legjobb barátjával (aki végre bevallja iránta érzett halhatatlan szerelmét) és sok-sok csokitorta. Happy End. Ehelyett valami őrült öregember a Starbucksban összevissza zagyvál neki a sosem látott apjáról, a zsebébe csúsztat egy hipermodern telefont, aztán… meghal. Ennél csak az sokkolóbb, hogy az ismeretlent megölték, és a valódi célpont Emmy volt. Felbukkan a halott férfi arrogáns unokája, aki állítja, hogy a nagyapja él (miért van az, hogy a szexi srácok mind taplók és/vagy zakkantak?), és ráveszi a lányt, hogy iratkozzon át az ő szuperbiztonságos elitiskolájába, amíg meg nem oldják a rejtélyt. Emmynek semmi kedve Sebastian sznob sulijába járni, de minél hamarabb derül ki az igazság, annál kisebb a veszélye, hogy megfojtja a srácot egy kanál vízben. Vagy megcsókolja. Mindkét lehetőség egyformán csábító…

Történetünk

Már nagyon vártam, hogy megjelenjen Marni legújabb könyve, mivel az egyik kedvenc írónőm, főleg mióta volt szerencsém találkozni vele. Amint megjelent rögtön meg is rendeltem. Aztán valamiért nem volt kedvem elolvasni, amit jól is tettem, mert ez a könyv egy sorozat első része, úgyhogy várhatok ki tudja meddig, amíg megjelenik a következő rész.

Véleményem

Mint már mondtam, egy ideig nem igazán volt kedvem elolvasni a könyvet. De most végre úgy döntöttem, hogy javítok kicsit a saját könyvek olvasottságán. A regény első felét elég lassan olvastam, nem fogott meg annyira, mint Marni korábbi könyvei. De aztán belendült a történet és alig vártam a következő fejezetet.

Az alapsztori nagyon érdekes és a korábbi LOL-könyvekhez képest, ez a regény inkább krimi, mint ifjúsági könyv. Bár romantikus szál van ebben is, ám nem lehet tudni, hogy Emma kit fog választani. Egy részről ott van Ben, a régi, megbízható barát. Más részről viszont ott van Sebastian, aki kiszámíthatatlan és titokzatos. Én egyelőre Sebastian párti vagyok, Ben nem igazán tudott megfogni. Őszintén szólva engem zavar, csak útban van és folyamatosan az egyszerűbb utat akarja választani, hogy Em adja le a phabletet és kész.
Szerintem jól sikerült ez a krimi, ahhoz képest, hogy Marni először írt ilyen típusú regényt. Mondjuk, nincs igazán viszonyítási alapom, mivel nem hiszem, hogy olvastam volna már krimit, legalábbis nekem nem rémlik. Igazán izgalmassá vált a könyv, amikor a „potenciális ellenség” felbukkant. Sajnos, nem sok esélyünk van kitalálni, hogy ki lehet az, mivel Emmy nem nagyon néz körül (vagyis kevés információ van például az ebédlős jelenetben, ahol felbukkan a támadó), ahhoz, hogy bárkire is tudjunk gyanakodni. Én azért megpróbáltam kitalálni és csak Peytonra tudtam tippelni, bár egyértelműen nem ő volt. (Spoiler! A név kijelöléssel olvasható.) Az aki végül a támadó lett, arra egyáltalán nem is gondoltam.
Nagyon kíváncsi vagyok a sorozat folytatásaira, remélem minél hamarabb kijön a következő rész.

Saját könyv? Igen! Nálam szerintem már természetes, hogy ha egy Marni Bates könyvről van szó, akkor be kell szereznem minél hamarabb.

Borító? 10/9,5 - Nagyon jól illik a történethez. A lány ruhái kissé furcsák és nem tudom, hogy a törött üveg hogy jön ide, de egyébként szuper.

Történet? 10/9 - Izgalmas és lendületes, de Emmy néha visszafoghatná kicsit a Ben utáni sóvárgását, meg azt, hogy minden egyest tetténél azon gondolkozik, hogy mit mondana Ben. Nekem annyira nem jött be a srác. Team Sebastian!

Újraolvasom? Mindenképp. Amikor már az egész sorozatot kiadták, egyszer biztos elolvasom egyben is a köteteket. De valószínűleg a megjelenések közben is újra fogom olvasni.

„– Van kedvenc keményfiús mondása?
Na erre már futólag találkozott a tekintetünk a visszapillantó tükörben.
– Hogy micsodám?
– Keményfiús mondás. „Csak rajta, mi tart vissza?" – mondtam, amilyen vészjóslón csak telt tőlem. – Vagy esetleg: „Megöltem Paraguay elnökét – egy villával."
Megrázta a fejét.
– Chile elnökét. És nem villával.
– Nem, tutira jól idéztem. Anyám nagy John Cusack – rajongó, úgyhogy én gyakorlatilag az Otthon, véres otthonon nőttem fel.
Szélesen elmosolyodott, pillanatra fehér fogai is megvillantak.
– Én nem a filmről beszélek.”

„Menj torokra, kislány! Nem bízhatsz senkiben.”

„– A felnőttek semmivel sem szebbek, okosabbak, erősebbek, vagy kevésbé elcseszettek, mint a tinédzserek. Egyszerűen csak jobban hazudnak.”

Kiera Cass: A koronahercegnő

Cím: A koronahercegnő
Sorozatnév: A párválasztó-trilógiasorozat
Író: Kiera Cass
Oldalszám: 376
Kiadó: GABO
Kiadás dátuma: 2015
Olvasási idő: 2015. november 2., 15:34 → 2015. november 7., 12:48

35 UDVARLÓ. 1 HERCEGNŐ. KEZDETÉT VESZI EGY ÚJ PÁRVÁLASZTÓ.

Eadlyn hercegnő kislánykora óta hallhatta a véget nem érő történeteket arról, hogyan ismerkedett meg édesanyja az édesapjával. Húsz éve történt, hogy America Singer benevezett a Párválasztóba, és elnyerte Maxon herceg szívét, akivel azóta is boldogan éltek. Eadlyn mindig is igen romantikusnak találta szülei tündérmesébe illő történetét, habár soha eszébe nem jutott volna a nyomdokaikba lépni. Ha rajta múlik, a házasságot addig halogatja, amíg csak lehetséges.

Csakhogy egy hercegnő sosem rendelkezhet maradéktalanul az élete felett, így bármennyire hevesen tiltakozik is, Eadlyn sem kerülheti el a saját Párválasztóját.

Eadlyn egyáltalán nem számít arra, hogy saját története a szülei meséjéhez hasonlóan boldogan végződik. Amikor azonban megkezdődik a versengés, talán mégis mutatkozik arra némi esély, hogy az egyik udvarló elnyerje a szívét, felfedje az összes előtte álló lehetőséget, és ezzel azt is bebizonyítsa, hogy Eadlyn számára korántsem olyan lehetetlen rátalálni a saját boldogságára, mint azt képzelte.

HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT ÉDESANYJA NYERTE EL A KORONÁT. 

ELJÖTT VAJON AZ IDEJE ANNAK, HOGY EADLYN HERCEGNŐ IS RÁTALÁLJON AZ IGAZ SZERELEMRE? 

A történetünk

Amikor befejeztem a sorozat 3. részét, kutattam kicsit és akkor derült ki, hogy van egy következő rész is. Nagyon megörültem, mert az egyik kedvencem lett a sorozat. Akkor még csak egy hete jelent meg. Aztán valahogy feledésbe merült a könyv. Majd moly-on megláttam, hogy bent van a könyvtárban és már mentem is érte.

Véleményem

Úgy kezdtem neki a könyvnek, hogy mindig azt kerestem, mi történik ugyanúgy, mint az első három részben. Hát, semmi sem volt újra ellőve. Örülök, hogy nem ugyanazt a történetet akarta újra eladni az írónő.

Engem Eadlyn hol irritált, hol pedig teljesen egyet értettem vele. Nagyon idegesített a makacssága és együgyűsége. Megértem, hogy nem akar megnyílni 35 idegen férfinak, ami Jack és Burke miatt érthető is, (Spoileres rész, kijelöléssel olvasható) de amikor jól érzi magát, miért rohan el? Meg azt nem értem, hogy néha belemegy a Párválasztóba, aztán pedig azon gondolkozik, hogy vessen véget neki.

A fiúk közül van egy srác, akinek a legeleje óta szurkolok (szó szerint az elejétől!), de van még 1-2 tippem, akik biztos a top 3-ban (vagy 5-ben) benne lesznek.

Ezt a könyvet is, mint az elődeit, csak úgy faltam. A modern hercegnő stílus még mindig megtalálható benne. Érdekes volt megtudni, hogy milyen érzés a Választónak. Most, hogy már tudjuk milyen a Kiválasztottak, megtudhattuk, mennyire nehéz a másik oldalon állni is. Szerintem az idegőrlő várakozás is ugyanolyan kemény, mint 35 emberből 1-et kiválasztani, aki az életünk végéig velünk lesz.

A történet nagyon gyorsan halad, hiszen a végéig eltelik 1 hónap. Volt, hogy alig tudtam a napokat követni, de sokszor még a napszakon is elgondolkodtam. Az írónő próbált izgalmakat belevinni a cselekménybe, ami jó is volt, mert néha lendített egyet a történetben, de a végére így is elég egyhangú lett. Bár a végét is izgalmasnak szánta Kiera, nekem mégsem lett olyan érzésem, hogy most azonnal folytatnom kell. Mindenesetre várom a folytatást.

Saját könyv? Könyvtári, de még új. Én voltam a második olvasója! *-*

Borító? Nagyon tetszik. Többször is nézegettem. Kicsit olyan télies hatása van, mintha havazna. :-)

Történet? Sok helyen azt olvasom, hogy csalódtak a könyvben, nem hozta a korábbiak szintjét, stb... Bár tényleg nem volt olyan jó, mint az első rész, de attól még jó lett.

Újraolvasom? A folytatásától függ...

Pontozás: történet: 10/9 - érdekes, rejtélyes. Várom, hogy kit választ!

borító: 10/9,5 - majdnem tökéletes. A hátán kicsit furán áll a ruha, de egyébként gyönyörű. Ebből a sorozatból Az elit borítója a kedvencem, de ez is majdnem olyan szép.

„– De a matek jó mulatság.  

– A matek és a jó mulatság szavak együtt oximoront alkotnak.” 

„Szerettem édesapámat.  

De magamat is.  

És saját magammal sokkal hosszabban kell együtt élnem.” 

„Anya lépett be derűs arckifejezéssel, s apa is elégedett képpel követte. Önkéntelenül is eszembe jutott, hogy ez mindig így volt. Állami rendezvényeken vagy fontos vacsorákon anya apa mellett, vagy közvetlenül mögötte állt. De amikor egyszerű házaspárként mutatkoztak – nem mint király és királyné –, akkor apa mindig előreengedte.”

39. könyv - Amit a kedvenc íród írt, de eddig még nem olvastad: Leiner Laura - Hullócsillag

Cím: Hullócsillag
Sorozatnév: Bexi
Író: Liener Laura
Oldalszám: 412 oldal
Kiadó: Gabo
Kiadás dátuma: 2015

Bexi, akinek mostanra megjelent, és zajos sikert aratott a második nagylemeze, az Offline, továbbra is sikeres énekesnő, Nagy Márkot viszont teljesen elfelejtették, mert végül nem ő nyerte a tehetségkutató műsort. Körte mindent megtesz, hogy ismét sikeressé tegye Márkot, de ez nem egyszerű, nagyon mélyről kell felhozni a srácot. És hát ott vannak neki Aszádék is, még mindig a garázsában. Ezért aztán Körte megragadja a romlott majonéz miatt adódó lehetőséget, és belegyezik abba, hogy menedzseltjeivel Londonba repüljön egy utazási műsor forgatására.

A Hullócsillag a Bexi-sorozat második kötete, a Késtél folytatása.

Laura köztudottan nagy kedvencem. Már nagyon vártam a Bexi folytatását, mert egy eléggé nagy függővége volt a könyvnek. Amikor elkezdtem, valahogy azt vártam, hogy ott folytatja majd ahol abbahagyta (mint az SzJG-nél). Egy kissé csalódtam, amikor az első oldalon letudta az egészet és nem is úgy ahogy vártam, hanem mintegy mellékesként: „Márk amúgy továbbjutott, de aztán annyira elszállt magától, hogy balhét szított és ezért elpártoltak tőle a rajongók. Azóta se hang, se kép róla...” (egy kicsit lehet spoiler, de tényleg az első oldalak szólnak csak erről, így nem lesz bajod ha elolvasod, csak azért mégis...) És ennyi, megyünk tovább a történetben, mintha egy kis részlet lenne az egész és nem erről szólt volna az első rész. De mindegy, gyorsan túl lehet lépni ezen. Ezek után jön az izgalmas rész.
Ez a rész jobban tetszett, mint az előző. Sokkal viccesebb, több minden történik benne. Humoros szituációkkal teletűzdelt történet (volt ami többször is visszatért, de akkor sem vesztett viccességén: ilyen volt például a penészes fal, ami a kedvenc jelenetem), néhány bosszantó résszel (itt főleg Gerire gondolok, aki nagyon idegesít, ennyire még egy könyvszereplő sem irritált soha), illetve érdekes fordulatokkal megspékelve.
Nagy Márk még mindig hozza a formáját, de azért valamennyire jobban megkedveltem, mint a Késtélben. Lexivel is megismerkedünk, aki nem is annyira szörnyű, mint gondoltam. Aszádék is jobban kiteljesednek, ők is nagyon sokban hozzájárulnak a viccekhez.
Már várom, hogy olvashassam a következő részt, mivel ez a rész is annyira izgalmasan zárult, mint az elődje. Remélem ugyanilyen jó lesz, mint ez a rész volt és nem fogok csalódni benne.

Saját könyv? Igen, még megjelenés után nem sokkal egy könyvhéten/fesztiválon (nem tudom mi volt akkor, bocsi) vettem meg és rögtön el is olvastam.

Borító? A Bexi sorozat névjegye lett a fekete és rózsaszín borító. A gitár jól passzol a Késtél borítóján levő mikrofonhoz.

Történet? Jobb volt, mint az előző. Több volt a poén és már kevésbé szólt csak Bekáról és Márkról.

Újraolvasom? Nem is tudom. Valószínűleg igen.

Pontozás: történet: 10/8,5 - Geri miatt nem tökéletes. Ő annyira idegesít...
borító: 10/9 - most már mondhatom, hogy tipikus Bexi

„– Milyen furcsa tapéta – tűnődtem.  

– Az ott penész – közölte Evelin, (…)” 

„– Hé, Bogyó – szólt Márk, (…)  

– Ha?  

– Beka azt mondja, összejönne veled – kacsintott afféle „na mit szólsz?” stílusban Márk, nekem pedig elfehéredett az arcom. Bogyó értetlenül meredt hol Márkra, hol pedig rám, pont olyan arckifejezéssel, mint aki ezt most teljesen érti. (…)  

– Hát – pillantottam Bogyóra szerelmesen. – Lehet, hogy jó páros lennénk – mondtam a lehető legmeggyőzőbben.  

– Kösz, Beki, ez jólesik, de passzolok – vonta meg a vállát Bogyó, (…)” 

„– Azért várhattál volna legalább addig, amíg hazaérünk innen. Na, szóval – kezdte. – Gerivel összevesztetek. Nagyrészt Nagy Márk miatt.  

– Igen.  

– Aki nem tetszik neked.  

– A legkevésbé sem.  

– Mert Bogyó tetszik? – kérdezte.  

– Mi? Nem. Körte, te nem figyelsz rám. Nem érted?  

– Nem teljesen.  

– Argh! Milyen apa vagy te? – tettem szemrehányást.  

– Leginkább semmilyen? – kérdezett vissza.” 

„Bepötyögtem a szöveget a képhez, ami csupán annyi volt: „Indulunk Londonba. @NagyMark”, és már rá is nyomtam a feltöltésre. Márk azonban még mindig a telefonján írt. 

 - Mit csinálsz? - kérdeztem. 

 - Hashtagelek - motyogta, és felém tartotta a telefonját, hogy ellenőrizem. - Szerinted kimaradt valami? 

Rámeredtem a elém tartott fotóra, amihez a következőket írta: #NagyMark #Mark #Bexi #Beka #BudaiRebeka #selfie #szelfi #Budapest #Hungary #London #airport #repter #LisztFerenc #LisztFerencInternationalAirport #busz #buszsofor #ut #utazas #kesesben #pentek #friday #travel #England #UK #flight #late #cold #winter #rainy #singer #enekes #BPRPkiadó #BPRPrecords #Korte #pear #FBA #FogdBeAszad #Lexi #Evelin #15percEuropa #15MinutesOfEurope #tvshow #hullocsillag #PopRockSztarLeszek #finalist #instasize”

40. könyv - Aminek szerzője még nincs 30 éves: Leiner Laura - Késtél

Cím: Késtél
Sorozatnév: Bexi
Író: Leiner Laura
Oldalszám: 416 oldal
Kiadó: Gabo
Kiadás dátuma: 2014

Budai Rebeka, aki tizenhat évesen egy gimnáziumi együttesben játszott, egy átlagos napon zenés videót posztolt az egyik közösségi oldalra. A dal pillanatok alatt hihetetlenül népszerű lett, és Rebekát felkarolta Körte, a tetoválóművészből lett zenei menedzser. Azóta az egész ország Bexiként ismeri a tinisztárt.  

Bexit most egy zenei tehetségkutató műsor elődöntőjébe hívják, hogy duettet énekeljen Nagy Márkkal, az egyik versenyzővel. Menedzsere tanácsára a lány eleget tesz a felkérésnek, mert kell a reklám a hamarosan megjelenő második lemezének. És ezzel kezdetét veszi egy nagyon zűrös hét.  

A Késtél a Bexi-sorozat első kötete.

Én őszintén szólva nem lettem nagy Márker. Nekem túl önző és beképzelt volt Nagy Márk. Azért persze, szurkoltam neki. Laura mindig meglep az újabb és újabb ötleteivel. Valahogy mindig sikerül kitörnie a tömegből és nem sablon könyveket ad ki egymás után. Sőt, nem hiszem, hogy hazudnék, ha azt mondanám, hogy elég sokan másolják az ötleteit. Most nem szeretném azokat a könyveket szidni, így nem mondom el mikre gondolok, mindenesetre olvastam már olyat, ami teljesen ugyanaz volt, csak más nevekkel.
Az írónő legújabb sorozatában egy tehetségkutató hátterével ismerkedhetünk meg. Biztos mindenki látott már legalább egy ilyen tehetségkutatót, de szerintem senki nem gondol bele, hogy mennyit dolgoznak az előadók. Teljesen reálisan olvashatunk egy híres énekesnő életéről. Magyarországon tényleg nincsen minden hétvégén egy óriás stadionban előadása egy énekesnek. Teljesen igaza van Laurának!
Nagyon pörgős könyv, sosem lehet unatkozni rajta. Még akkor sem, amikor a főszereplő egyszerűen pihen, mert még ilyenkor is van valami poén, ötlet. Mint már mondtam, nem vagyok Márk fan, de azt azért elismerem, hogy ő adja a Késtél poénjainak a nagy részét. Mint minden Laura-regénybe, ebbe is bele tudjuk élni magunkat. A könyv végén (ami egyébként nagyon ütős lett) már szinte én szorítottam Márk kezét, annyira izgultam.
Azt, hogy még jobban várjam a folytatást, még jobban tetézte az a pár részlet, amit még odaillesztettek az utolsó oldalakra.

Saját könyv? Igen!! :) Bár arra már nem emlékszem, hogy legeslegelőször is saját volt-e vagy könyvtári...

Borító? Megvan a maga hangulata. Az egyszerű fekete és rózsaszín páros különlegessé teszi.

Történet? Nagyon jó, eseménydús. És annyira valósághű, hogy teljesen beleélhetjük magunkat.

Újraolvasom? Már többször is olvastam, de szerintem biztos, hogy fogom még.

Pontozás: történet: 10/9 - Geriről elfelejtettem írni, így most röviden megteszem. Nem bírom őt!! Fölösleges és idegesítő.
borító: 10/8 - bár nem a rózsaszín és a fekete a kedvencem (nincs semmi bajom velük), de ez így olyan Bexis lett. A mikrofon az elején pedig már első pillantásra elárulja, hogy egy énekesről van szó a könyvben.

„– Szép munka volt, Márk – nyújtotta a kezét.  

– Kösz – fogott vele kezet Márk.  

– És az éneklés sem volt rossz – tette hozzá Körte, mire mindkettőjükből kitört a röhögés. Lángoló arccal néztem rájuk. Fiúk. Ah!” 

„– Halló! Ki? Üdvözlöm, Gyuri bácsi – bólogatott. Körtével hitetlenkedve néztünk egymásra, majd újra a csevegő Márkra. – Nem, Rebekát jelenleg nem tudom adni. Hogy én? Miért, nem ismeri fel a hangom? Nagy Márk. Mi az, hogy az ki? Gyuri bácsi, ne vicceljen – csóválta a fejét, aztán letakarta a mikrofont, és felénk nézett. – Azt mondja, nem tudja, ki vagyok.  

– Ne hagyd magad – bíztattam.  

– Gyuri bácsi, Nagy Márk. Érti. Akin egy ország sírt a Sorry seems to be the hardest word alatt. Nem? Így sem? Gyuri bácsi, azt kell feltételeznem, hogy nincs tévéje. Hogy van? Akkor tessék nézni. Igen. Nem, nem vagyok szemtelen. Távol álljon tőlem. Hogy mit tetszik kérdezni? Habsburg-ház? Nem tudom, merre van – rázta meg a fejét.” 

„– Mit csináltál? – hallottam Pepe riadt hangját, miközben a tenyerembe temetett arccal zokogtam.  

– Én semmit, csak mondtam, hogy válasszon karaktert, és elkezdett bőgni! – védekezett Bogyó rémülten.  

– Hallod, ne sírj már, majd választunk neked mi! – nyugtatott Puding.  

– Nem – zokogtam. – Nem az a bajom!  

– Huh, már aszittem – könnyebbült meg Bogyó.  

– Akkor kivel leszel? – lépett tovább a témán Puding.  

– Nekem mindegy! – sírtam.  

– Idióták! – lépett be a helyiségbe Körte. – Miért bőg a gyerek? Mit csináltatok? – üvöltötte el magát.  

A háromtagú banda egymás szavába vágva magyarázkodott arról, hogy ők most tényleg nem tehetnek semmiről, mert egyszerűen csak elkezdtem sírni, és nem a GTA miatt!”

Leiner Laura - Bábel

Cím: Bábel

Sorozatnév:

Író: Leiner Laura

Oldalszám: 526

Kiadó: Ciceró

Kiadás dátuma: 2013

Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? 

Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel, aki a zárónapi koncerten lép fel. Na, de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül…  

Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.

Tudom, hogy már csak 1 hónap van hátra a nyárból, de azért remélem nem késtem el egy jó nyári könyvet ajánlani. Ez a könyv egyébként is most lesz aktuális (augusztusban van a fesztiválok szezonja nem?)
Ez a  könyv szinte  már kötelező olvasmányommá vált, amit minden nyáron egyszer legalább elolvasok. Miután véget ért az SzJG, nem tudtam elképzelni, hogy egy írótól/írónőtől több könyvet is elolvassak. Mikor megjelent a Bábel, tartottam magam ahhoz, hogy én Laurától nem olvasok többet. Majd, amikor a viccesebbnél viccesebb idézeteket olvastam, beadtam a derekam és elolvastam. Annyira, de annyira örülök így utólag a meghozott döntéseimnek!!
Tehát akkor a könyvről. Csak, hogy tisztázzuk, én nem jártam még fesztiválon és nem is hiszem, hogy megyek, így nem tudom, milyen lehet. Valószínűleg nem igazán ilyen. De mivel nincs viszonyítási alapom, így nem tudok belekötni.
Nagyon érdekes Laurás stílusú történet tele poénokkal, amik egyáltalán nem erőltetettek. A könyv elején levő kis részlet még jobban felcsigázza az érdeklődést. trendi az SzJG miatt, most pedig a blogokat hozta fel.

Tetszett, hogy blogos formátumban írta. Ez által nem egy egyszerű könyv lett, hanem egy teljesen új dolgot adott hozzá az írás fajtáihoz. Eddig a naplóírás volt a
Mindegyik karakter más és más, ezért lesz színes ez a könyv és nem unalmas egyhangú, ahol egy társaság minden tagja mindig ugyanoda akar menni és ugyanazt akarja csinálni. Szerelem is van bőven ebben a regényben is. Olvasás közben teljesen bele tudja élni magát az ember. És egyetértve Zsófival, tényleg olyan, mintha hetek telnének el.
Nagyon jó, pörgős ifjúsági regény, ami kikapcsol nyaralás, otthoni unalom vagy csak dög meleg közben.

Saját könyv? Első olvasásomnál könyvtári volt, majd PDF. Azóta (két éve talán) beszereztem, ami nagyon is jó döntés volt.

Borító? Nekem nagyon tetszik a piros és fekete, így együtt, a fehér pöttyökkel az oldalán.

Történet? Laura újabb nagyszerű műve. Vicces, pörgős. Nagyon nehéz lerakni, még napok közben is.

Újraolvasom? Már többször olvastam. És még fogom is.

Pontozás: történet: 10/10 - nagy kedvenc. Nyáron érdemes elolvasni először, meg másodszor, harmadszor is... :D
borító: 10/10  - ez is nagy kedvenc, pedig a borítók annyira nem szoktak érdekelni, olyan szempontból, hogy melyik a legjobb.

„– Elveszlek, mert kérted, úgyhogy örüljél.”

„Szasza mosolyogva fölém hajolt, de én a mellkasára támasztottam a kezem és megállítottam, akármi is volt a szándéka. – Én csak a gyűrűért jöttem, úgyhogy egy puszi – néztem rá szúrósan, mire elröhögve magát, bólintott. – Na, gyere ide, Kiss-Latter – ragadta meg a derekamat és magához húzva egy óriási puszit nyomott… a számra.”

„– És a macska? – kérdezte. – Nincs macskánk – sóhajtottam lesütött szemmel. – Őt is vitted? – érdeklődött tovább, nem zavarta az apró tény, miszerint nincs macskánk. – Igen, itt van – vonogattam a vállam. – Várj – tartottam a telefont Szasza felé. – Nyávogj. – Mi van? – szaladt fel a szemöldöke. – Nyávogj már! – böktem bele az oldalába. – Miaú – szólt, aztán pislogás nélkül meredt maga elé. – Nem hiszem el, hogy belenyávogtam a telefonba. Józanul.”

45. könyv - Ami a tiéd, de eddig még nem olvastad el: Stephenie Meyer - Alkonyat

Cím: Alkonyat

Sorozatnév: Twilight-saga

Író: Stephenie Meyer

Oldalszám: 440

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Kiadás dátuma: 2010.07.01.

Mersz szeretni? Az életed árán is?

Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a "mindennapi" csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő. Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik.

Őszintén szólva én egy nagy Alkonyat-fan vagyok/voltam. Még mindig szeretem, de volt egy időszakom, amikor minden az Alkonyatról szólt számomra.
Az egész úgy kezdődött, hogy adták az első részt a tv-ben és gondoltam megnézem, mert már hallottam róla, de sosem tudtam igazán miről szól. Csak úgy beszippantott a képernyő, majd másnap megnéztem a folytatásait is. Ezek után újra és újra megnéztem a filmeket.
Talán pár héttel, de lehet, hogy hónappal később rávettem magam, hogy el is olvassam a könyveket, mivel a filmeket már fejből tudtam. A könyveket még a filmnél is jobban szerettem, faltam a sorokat.
Mivel általában könyvtárból olvasok (egyszer valaki kérdezte miért mindig könyvtárból olvasok, azt válaszoltam neki, hogy nincs annyi pénzem, amennyit én olvasok), így az első olvasásnál nem a saját könyvemet olvastam. Egy ideje már gondolkoztam azon, hogy újraolvasom a sorozatot. A nagynénémtől megkaptam az első részt karácsonyra, így nem volt kérdéses, hogy el fogom olvasni és minél előbb be is szerzem az egész sorozatot.
Akárhányszor fogom még olvasni, nézni az Alkonyatot, számomra ez sosem lesz unalmas. Bella ügyetlenkedése és okossága kiegyenlítik egymást. Edward rabul ejti mindenki szívét, de neki csak egy kell. Számomra Carlisle a legszimpatikusabb a családszeretetével.
A könyv összes jelenetét szerettem. Nem is igazán tudom melyik a kedvenc jelenetem, de amikor az ebédlőben beszélgetnek és Edward megeszik egy falat pizzát, hogy bebizonyítsa, tud normális ételt enni, az nagyon tetszett. Amikor Bella gombás raviolit eszik az étteremben, mindig felidéződik bennem a gomba íze és az, hogy ha kedvem van hozzá ízlik, ha nincs nem.
A legviccesebb jelenet számomra:

„Ha jól értettem, nem azon aggódsz, hogy egy vámpírokkal teli házba látogatsz, hanem attól félsz, hogy azok a vámpírok nem fognak kedvelni téged?”

Saját könyv? Mint már korábban említette, igen az enyém és be fogom szerezni a többi részt is.

Borító? Nekem a filmes borítóval van meg a könyv, ami egyszerű. Nem lett túlcicomázva, a két főszereplővel ennyi pont elég. A másik, eredeti borító is nagyon szép szerintem. A kéz az almával a két főszereplőt jelképezi ugyanúgy.

Történet? Én nagyon szeretem Bella és Edward szerelmét. Teljes mértékben rajongó vagyok, voltam és maradok is. (Annyira, hogy megkaptam németül a filmeket és meg fogom nézni őket, mivel szerintem sokkal jobb több nyelven is megnézni a kedvenc filmünket, ezáltal gyakorolva a tanult nyelvet.)

 Újraolvasom? Már ez is újraolvasás volt, de mivel már a birtokomban van a könyv, biztos fog még csábítani az olvasásra.

Pontozás: történet: 10/10 - romantikus, fantasy, a kedvenc egyvelegem.
borító: 10/9 - tetszik, de nem ez a kedvenc borítóm.

48. könyv - Egy könyv, amiben a címében egy szín szerepel: Jennifer L. Armentrout - Ónix

Cím: Ónix (Onyx)

Sorozatnév: Luxen (Lux-novel)

Író: Jennifer L. Armentrout

Oldalszám: 472

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Kiadás dátuma: 2013.12.11.

Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás...

Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban. 

De nem ez a legnagyobb problémánk. 

A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. 

Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam... de ennek súlyos ára van. 

És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek. 

Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak? 

Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el? 

És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek? 

Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.

Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat...

Amikor az első rész véget ért, nem nagyon gondolkodtam el rajta, egyszerűen fogtam és kinyitottam az Ónixot. Könnyebb volt befejezni az Obszidiánt, tudva hogy a polcon vár a következő rész. Általában mindig figyelek rá, hogy ha esetleg egy sorozatot olvasok, a folytatás is meglegyen a közelemben.

Ez a rész tele volt újdonságokkal, ezért nem lehet az első részhez hasonlítani. Míg az elsőző részben a titok felderítéséről volt szó, ebben már megismerkedhetünk a képességeikkel, az idegenek „működésével”. Ahogy haladtam a történettel egyre több minden kiderült a Védelmi minisztériumról, a Luxenekről, sőt még Dawsonról is, aki az első részben nem kapott túl nagy figyelmet. Ahhoz hogy a történet ne fulladjon ki annyiban hogy az idegenekkel ismerkedünk, kellett egy új szál. Ez lett Blake. Kicsit unszimpi volt a srác, de én egyértelműen Daemon fan vagyok. Ő volt az, aki segített Katynek kibontakoztatni a képességeit, mivel mindketten hibridek és ezek az együttlétek frissítették a történetet, Daemon féltékenysége pedig tovább színesítette.

Saját könyv? Itt is azt mondom, mint az Obszidiánnál, tehát nem. Nagyon tetszik a sorozat és egyszer biztosan be fogom szerezni.

Borító? Az előző zöld borító jobban tetszett, de ez se olyan rossz. Katy még mindig nem úgy néz ki, ahogy kéne, de üsse kő. Örülök, hogy „Daemon” megmaradt, mert ha más lenne ott az zavaró lenne.

Történet? Daemon és Katy civódásai mindig viccesek, romantikusak és érdekesek, soha nem lehet tudni, hogy végül dühösen szétválnak vagy csókolóznak majd. Bár Blake engem zavart, de egyértelműen kellett a történetbe.

Újraolvasom? Sorozatnál ezt nehezebb is és könnyebb is megválaszolni. Ha az utolsó regényen is túl leszek, nem hiszem hogy egyből újrakezdem, de majd ha kedvet kapok egy kis idegen életformához el fogom olvasni az egész sorozatot.

Pontozás: történet: 10/9,5 - mindig történik valami, ami fent tartja az érdeklődésemet. Blake miatt maradt le a fél pont.
borító: 10/8,5 - fél pont lemaradás még mindig Katy miatt van. Az egy pedig, mert ez nem lett olyan részletesen kidolgozott, mint az előző, ahol utalások voltak a könyvben történtekre.

„– Dollynak hívod az autódat?  

– Ezzel meg mi a baj?”

„-Kérsz kekszet?-nyújtott felém egy doboz csokis rágcsát. Gyomorpanaszok ide vagy 

oda, ezt nem lehetett visszautasítani.  

-Persze.  

Félmosoly ült ki az arcára, felém hajolt, a szája most csak centikre volt az enyémtől.  

-Akkor gyere és vedd el!”

„– Átöltözöm- közöltem.  

– Segítsek?  

– Nahát, Daemon, igazán lovagias vagy!”

„– Kérdezhetek valamit?  

– Attól függ — vágta rá.  

– Te… érzel valamit a közelemben?  

– Másfélére gondolsz, mint amit ma reggel éreztem, amikor feltűnt,  

milyen jól áll neked ez a farmer?  

– Daemon – sóhajtottam, és igyekeztem nem hallgatni a lányra, aki  

azt kurjongatta bennem: ÉSZREVETTE!! – Komolyan kérdeztem.”

„– Túlságosan magabiztos vagy.  

– Annyira mindenképpen, hogy fogadást kössek.  

– Nem mondhatod komolyan.  

Elvigyorodott.  

– Lefogadom, hogy újévre beismered, hogy őrülten, mélységesen, 

visszafordíthatatlanul…  

– Nahát. Tudod még fokozni? – vágtam közbe lángoló arccal.  

– Mondjuk, ellenállhatatlanul?  

– Csodálom, hogy ilyen gazdag a szókincsed – morogtam a szememet forgatva.”

„– Azt hiszem, nem kizárt, hogy szeretlek.  

Daemon szorosabban ölelt magához, és megcsókolta elpirult arcomat.  

– Én megmondtam.  

Nem igazán erre a válaszra számítottam. Halkan felnevetett, és visszagördült fölém.  

– A fogadást megnyertem. Tudtam, hogy szerelmet vallasz újévig.  

Átkaroltam a nyakát, és megráztam a fejemet.  

– Nem. Vesztettél.  

– Hogy érted? – pillantott rám zavartan.  

– Nézz az órára! – intettem az állammal arrafelé. – Elmúlt éjfél. Már másodika van. 

Vesztettél.  

Daemon másodpercekig úgy bámulta az órát, mintha egy arum volna, akit éppen a 

szomszéd megyéig szándékozik taszítani, de aztán visszafordult felém, és 

elmosolyodott.  

– Nem vesztettem. Mégis nyertem.”

A könyv trailere

 

49. könyv - Egy varázslatos könyv: Jennifer L. Armentrout - Obszidián

Cím: Obszidián (Obsidian)
Sorozatnév: Luxen (Lux novel)
Író: Jennifer L. Armentrout
Oldalszám: 424
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Kiadás dátuma: 2013.06.06.


Ezt a könyvet nem csak úgy találtam. Erre a könyvre rákerestem.
Az egész úgy volt, hogy a Vörös Pöttyös facebook oldalán közzétettek egy részletet, de nem ebből a könyvből, hanem azt hiszem a 4. részből. Felkeltette az érdeklődésemet, ezért rákerestem a könyvre. Elolvastam a könyv fülszövegét, ami megtetszett és akkor gondoltam elfogom olvasni. Megnéztem megint, hogy mi a címe és akkor láttam, hogy sorozat. Kicsit lelombozódtam, mert akkor nem lett volna időm egy sorozatot elolvasni. Hagytam, hogy ez az ötlet, úgymond „a süllyesztőbe kerüljön”.
Később megint belebotlottam a sorozat valamelyik kötetébe. Ismét felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy most már ténylegesen eldöntöttem, hogy el fogom olvasni.

Az újrakezdés szívás. 

Amikor -- éppen az utolsó középiskolai évem előtt -- Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.Aztán a srác megszólalt.

Daemon dühítő. Beképzelt. Pofozni való. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt -- akkor valami történt. Valami váratlan.A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem. 

Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam. 

Mármint ha nem ölöm meg addig én magam...

 Mikor meglátta az osztálytársam a kezemben a könyvet nagyon felvidult. Kiderült, hogy olvasta már és nagyon tetszett neki (is). Mondta, hogy a sorozatnak még nem jelent meg az utolsó rész (ez azóta, vagyis kb. egy hét óta változott, a könyv most már előrendelhető) és amíg nem tudni mikor jelenik meg ne olvassam el a negyedik részt. Vicces volt, mert ezt úgy indokolta meg, hogy „a harmadik részt nagyon-nagyon jó, de a negyedik nem”. Erre megkérdeztem, hogy miért, de nem tudott válaszolni rá. Végül kiderítettem, hogy csak azért mondta, hogy rossz, mert még nincs folytatása. :D
Daemon először közömbös volt, de hát ki nem az? Egy ideig tartottam magam és nem hagytam hogy elcsábítson, úgy mint Katy sem, de mikor már negyedszerre vagy ötödszörre mesélt Daemon ragyogó, zöld szeméről nem bírtam ki, beleszerettem. Katy könyvmolysága sokat dobott azon, hogy hamar megkedveltem.
A regény tele volt izgalmakkal, megválaszolandó kérdésekkel és persze szikrával a főhős és a dögös szomszédsrác között. Nagyon magával ragadott a luxenek világa. Két nap alatt elolvastam a könyvet, majd rögtön el is kezdtem a következő részt.

Saját könyv? Nem, de ezt is amint lehet beszerzem. Most épp nincs raktáron (amit teljesen megértek, nem számítottak rá hogy ennyire nagy lesz a sikere ennek a nagyszerű könyvnek).

Borító? Minden kis részlete utal a könyvben valamire. (A háttérben lévő tónál úsztak, a villám vagy inkább a vihar az erejüket szimbolizálja, Daemon zöld szemeit külön kihangsúlyozták és teljesen úgy néz ki ahogy a könyvben. Katy az egyetlen, akit egyik borítón sincs teljesen jól ábrázolva.)

Történet? Beszippant Katy életébe, aki viszont luxenek között él. Tehát a könyvet letenni lehetetlen.

Újraolvasom? Természetesen igen. Majd ha nem lesz mit olvasnom (az még kicsit odébb van :/ ) vagy ha egy kis Daemon-féle zöld szemekre vágyom.

Pontozás: történet: 10/10 - a végén az érdeklődésem nagyon ügyesen lett fenntartva
borító: 10/9,5 - csak Katy miatt maradt le fél pont

 „Daemon a frissen ültetett virágokra bámult, mintha éppen boncolná őket valami kísérletben. 

– És úgy gondolom – folytatta Dee –, ezt a bénaságot ki kellene terjesztenünk a mi házunk előtti ágyásra is. – A szemébe izgatottság költözött. – Elmehetünk a boltba, vehetünk mindenfélét, te pedig…  

– Nem léphet a házunkba – szakította félbe Daemon a húgára nézve. – Komolyan.  

Olyan váratlanul ért a szavai mérge, hogy hátraléptem. Dee azonban nem hátrált meg. Ökölbe szorította a kezét.  

– A virágágyást gondoltam, azon dolgozhatnánk. Amikor utoljára láttam, az még kint volt, nem bent.”

„– Mi történt? – ismételte Adam kíváncsian. 
– Kigyalogoltam egy teherautó elé – válaszoltam, és felkészültem az elkerülhetetlen „ostoba" pillantásokra. Meg is kaptam.”

 „– Fogd be!  

– De mik ezek? – vigyorgott. – Keebler manók? 

– Nem! Ezek a télapó manói, és szeretem ezt a pizsamát. Aputól kaptam.  

Erre elhalványult a vigyora.  

– Azért viseled, mert rá emlékeztet?  

Bólintottam. Nem felelt, csak zsebre dugta a kezét. – A mi hitünk szerint, ha valamelyikünk meghal, a lényege adja az univerzum egyik csillagának a fényét. Lehet, hogy hülyeség ilyesmiben hinni, de ha felnézek az égre, szeretem azt gondolni, hogy a csillagok ott a mi szüleink. Egy pedig Dawson.  

– Egyáltalán nem hülyeség. – Egy pillanatra megálltam, mert ez a hiedelem, meglepő módon, megérintette a szívemet. Talán nem ugyanazt gondoljuk mi is, amikor azt mondjuk, a szeretteink a mennyből néznek le ránk? – Még az is lehet, hogy az egyik az én apám.  

Összeakadt a pillantásunk, aztán Daemon elfordult.  

– Hát, mindenesetre szexik a manók.”

A könyv trailere

50. könyv- Trilógia: Kiera Cass - A párválasztó

Már régóta ajánlotta egy barátnőm a sorozatot, de nem fogott meg a története mostanáig...
    
Épp könyvek után nézelődtem (nem meglepő, sokszor csinálom ezt), amikor belefutottam Kiera Cass regényeibe. Elolvastam a fülszövegét és úgy döntöttem, most el fogom olvasni. Mikor meséltem a barátnőmnek, hogy elkezdtem, örült és biztosan állította, hogy nem fogok csalódni benne. Igaza lett, nem csalódtam. Sőt, még most is ha a történetre gondolok, elfog egy elégedettség, hogy igen, ez jó könyvsorozat lett.

1. Rész - A párválasztó:

Cím: A párválasztó

Sorozatnév: A párválasztó trilógia

Író: Kiera Cass

Oldalszám: 360

Kiadó: GABO

Kiadás dátuma: 2013

Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. 

A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. 

America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz közdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. 

Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.

Az első részben megismerkedünk Amerikával, aki levelet kap a palotából. Ebben az áll, hogy Maxon herceg szívéért küzdhet további 34 lánnyal. Az egész családja örül, hogy bejutott, csak ő nem. Persze itt kissé kiszámítható, hogy pont a főhősnőnk nem szeretne ott lenni, de bárki más igen. De Amerika el megy a palotába (titkos pasiját hátrahagyva), mert tudja, hogy ez fontos a családjának.

2. rész - Az elit:

Cím: Az igazi

Sorozatnév: A párválasztó trilógia

Író: Kiera Cass

Oldalszám: 354

Kiadó: GABO

Kiadás dátuma: 2013 

A palotába 35 lány érkezett. Csak hatan maradtak. 

A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. 

Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak - s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani...

 
A második részben Amerika nem tud dönteni Maxon és Aspen között. Ez a rész ugyanúgy tele van izgalmakkal, mégis kissé túlságosan el lett húzva a történet. Maxon bár megérti Amerika bizonytalanságát (bár nem tudja, hogy igazából egy másik fiú miatt van), de ezért neki is várnia kell, hiszen ha a lány úgy dönt mégsem szeretné őt, mást kell választania. A regény tele van bizonytalansággal, fontos döntésekkel, mégis nagyon élvezhető.

3. rész - Az igazi:

Cím: Az igazi

Sorozatnév: A párválasztó trilógia

Író: Kiera Cass

Oldalszám: 346

Kiadó: GABO

Kiadás dátuma: 2014 

A PÁRVÁLASZTÓ KEZDETEKOR A LÁNYOK MÉG 35-EN VOLTAK. DE KÖZÜLÜK CSAK 1 NYERHET. 

Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön. 

Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe - vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet - és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért. 

"Egyik kezem Maxonéban pihent, arcomat a mellkasára fektettem. Ő a fejem tetején nyugtatta az állát, így forogtunk az eső zenéjére. 

Abban a pillanatban biztosra vettem, hogy van közös jövőnk. Ha ilyen érzés, amikor együtt vagyunk, akkor valahogy rá fogunk találni az útra, amely visszavezet bennünket egymáshoz."    

Elérkezett a döntő. Maxonnak választania kell a lányok közül, de ehhez Amerikának a válasza is kell. A lány viszont még mindig nem bitos benne, hogy teljes szívéből csak Maxont szereti. A lázadók egyre többször támadnak, a versenyben már csak 2 lány maradt. Maxon tudja, hogy ha az apján múlt volna, már rég vége lenne, de ő saját akaratából szeretne dönteni. Az izgalmak egyre fokozódnak, a verseny véget ér és Maxon dönt...
 
Ha nem kellett volna aludnom, ennem, fürdenem és tanulnom, megszakítás nélkül végig olvastam volna mind a 3 kötetet. Bár America makacssága ("csak azért sem mondom ki előbb, hogy szeretem") kicsit zavaró volt, de Maxon nagyon hozzám nőtt. Szerencsétlennek ki kellett választania valakit és America tehetetlensége sem segített rajta. Aspen kitartása is csak húzta az időt, de ő egyértelműen kellett a sorozatba. A király számomra kicsit zavaró volt, túlságosan szigorúan fogta a fiát. Amberly királynőt, bár elég keveset szerepelt, de nagyon megkedveltem, mint a szobalányokat. A kasztrendszer elég igazságtalannak tűnt, de az ország létrejöttekor biztos sokat segített. Lényegében csak úgy faltam az oldalakat és teljes mértékben pozitív emlék marad.

Saját könyv? Nem, de mindenképp meg fogom szerezni a sorozatot. Egyrészt, hogy később bármikor újraolvashassam, másrészt pedig, hogy majd a gyerekeimnek a kezébe nyomhassam és azt mondom majd közben: Tessék, én ezt olvastam, amikor annyi voltam mint te.

Borító? Tetszett, hogy nincs rajta annyi minden. Egyszerű, letisztult, mégis olyan hercegnős és nem a csicsás fajtából.

Történet? Izgalmas, romantikus. Amikor már épp kezdett unalmas lenni, jött egy lázadó támadás vagy egy utazás.

Újraolvasom? Igen, most még nem tervezem, mivel pár hónapja olvastam, de előbb-utóbb biztos.

Pontozás: történet: 10/10 - volt benne zavaró rész, de azért jár a 10, mert az alapötlet jó
borító: 10/7 - az utolsó a kedvencem