39. könyv - Amit a kedvenc íród írt, de eddig még nem olvastad: Leiner Laura - Hullócsillag

Cím: Hullócsillag
Sorozatnév: Bexi
Író: Liener Laura
Oldalszám: 412 oldal
Kiadó: Gabo
Kiadás dátuma: 2015

Bexi, akinek mostanra megjelent, és zajos sikert aratott a második nagylemeze, az Offline, továbbra is sikeres énekesnő, Nagy Márkot viszont teljesen elfelejtették, mert végül nem ő nyerte a tehetségkutató műsort. Körte mindent megtesz, hogy ismét sikeressé tegye Márkot, de ez nem egyszerű, nagyon mélyről kell felhozni a srácot. És hát ott vannak neki Aszádék is, még mindig a garázsában. Ezért aztán Körte megragadja a romlott majonéz miatt adódó lehetőséget, és belegyezik abba, hogy menedzseltjeivel Londonba repüljön egy utazási műsor forgatására.

A Hullócsillag a Bexi-sorozat második kötete, a Késtél folytatása.

Laura köztudottan nagy kedvencem. Már nagyon vártam a Bexi folytatását, mert egy eléggé nagy függővége volt a könyvnek. Amikor elkezdtem, valahogy azt vártam, hogy ott folytatja majd ahol abbahagyta (mint az SzJG-nél). Egy kissé csalódtam, amikor az első oldalon letudta az egészet és nem is úgy ahogy vártam, hanem mintegy mellékesként: „Márk amúgy továbbjutott, de aztán annyira elszállt magától, hogy balhét szított és ezért elpártoltak tőle a rajongók. Azóta se hang, se kép róla...” (egy kicsit lehet spoiler, de tényleg az első oldalak szólnak csak erről, így nem lesz bajod ha elolvasod, csak azért mégis...) És ennyi, megyünk tovább a történetben, mintha egy kis részlet lenne az egész és nem erről szólt volna az első rész. De mindegy, gyorsan túl lehet lépni ezen. Ezek után jön az izgalmas rész.
Ez a rész jobban tetszett, mint az előző. Sokkal viccesebb, több minden történik benne. Humoros szituációkkal teletűzdelt történet (volt ami többször is visszatért, de akkor sem vesztett viccességén: ilyen volt például a penészes fal, ami a kedvenc jelenetem), néhány bosszantó résszel (itt főleg Gerire gondolok, aki nagyon idegesít, ennyire még egy könyvszereplő sem irritált soha), illetve érdekes fordulatokkal megspékelve.
Nagy Márk még mindig hozza a formáját, de azért valamennyire jobban megkedveltem, mint a Késtélben. Lexivel is megismerkedünk, aki nem is annyira szörnyű, mint gondoltam. Aszádék is jobban kiteljesednek, ők is nagyon sokban hozzájárulnak a viccekhez.
Már várom, hogy olvashassam a következő részt, mivel ez a rész is annyira izgalmasan zárult, mint az elődje. Remélem ugyanilyen jó lesz, mint ez a rész volt és nem fogok csalódni benne.

Saját könyv? Igen, még megjelenés után nem sokkal egy könyvhéten/fesztiválon (nem tudom mi volt akkor, bocsi) vettem meg és rögtön el is olvastam.

Borító? A Bexi sorozat névjegye lett a fekete és rózsaszín borító. A gitár jól passzol a Késtél borítóján levő mikrofonhoz.

Történet? Jobb volt, mint az előző. Több volt a poén és már kevésbé szólt csak Bekáról és Márkról.

Újraolvasom? Nem is tudom. Valószínűleg igen.

Pontozás: történet: 10/8,5 - Geri miatt nem tökéletes. Ő annyira idegesít...
borító: 10/9 - most már mondhatom, hogy tipikus Bexi

„– Milyen furcsa tapéta – tűnődtem.  

– Az ott penész – közölte Evelin, (…)” 

„– Hé, Bogyó – szólt Márk, (…)  

– Ha?  

– Beka azt mondja, összejönne veled – kacsintott afféle „na mit szólsz?” stílusban Márk, nekem pedig elfehéredett az arcom. Bogyó értetlenül meredt hol Márkra, hol pedig rám, pont olyan arckifejezéssel, mint aki ezt most teljesen érti. (…)  

– Hát – pillantottam Bogyóra szerelmesen. – Lehet, hogy jó páros lennénk – mondtam a lehető legmeggyőzőbben.  

– Kösz, Beki, ez jólesik, de passzolok – vonta meg a vállát Bogyó, (…)” 

„– Azért várhattál volna legalább addig, amíg hazaérünk innen. Na, szóval – kezdte. – Gerivel összevesztetek. Nagyrészt Nagy Márk miatt.  

– Igen.  

– Aki nem tetszik neked.  

– A legkevésbé sem.  

– Mert Bogyó tetszik? – kérdezte.  

– Mi? Nem. Körte, te nem figyelsz rám. Nem érted?  

– Nem teljesen.  

– Argh! Milyen apa vagy te? – tettem szemrehányást.  

– Leginkább semmilyen? – kérdezett vissza.” 

„Bepötyögtem a szöveget a képhez, ami csupán annyi volt: „Indulunk Londonba. @NagyMark”, és már rá is nyomtam a feltöltésre. Márk azonban még mindig a telefonján írt. 

 - Mit csinálsz? - kérdeztem. 

 - Hashtagelek - motyogta, és felém tartotta a telefonját, hogy ellenőrizem. - Szerinted kimaradt valami? 

Rámeredtem a elém tartott fotóra, amihez a következőket írta: #NagyMark #Mark #Bexi #Beka #BudaiRebeka #selfie #szelfi #Budapest #Hungary #London #airport #repter #LisztFerenc #LisztFerencInternationalAirport #busz #buszsofor #ut #utazas #kesesben #pentek #friday #travel #England #UK #flight #late #cold #winter #rainy #singer #enekes #BPRPkiadó #BPRPrecords #Korte #pear #FBA #FogdBeAszad #Lexi #Evelin #15percEuropa #15MinutesOfEurope #tvshow #hullocsillag #PopRockSztarLeszek #finalist #instasize”

40. könyv - Aminek szerzője még nincs 30 éves: Leiner Laura - Késtél

Cím: Késtél
Sorozatnév: Bexi
Író: Leiner Laura
Oldalszám: 416 oldal
Kiadó: Gabo
Kiadás dátuma: 2014

Budai Rebeka, aki tizenhat évesen egy gimnáziumi együttesben játszott, egy átlagos napon zenés videót posztolt az egyik közösségi oldalra. A dal pillanatok alatt hihetetlenül népszerű lett, és Rebekát felkarolta Körte, a tetoválóművészből lett zenei menedzser. Azóta az egész ország Bexiként ismeri a tinisztárt.  

Bexit most egy zenei tehetségkutató műsor elődöntőjébe hívják, hogy duettet énekeljen Nagy Márkkal, az egyik versenyzővel. Menedzsere tanácsára a lány eleget tesz a felkérésnek, mert kell a reklám a hamarosan megjelenő második lemezének. És ezzel kezdetét veszi egy nagyon zűrös hét.  

A Késtél a Bexi-sorozat első kötete.

Én őszintén szólva nem lettem nagy Márker. Nekem túl önző és beképzelt volt Nagy Márk. Azért persze, szurkoltam neki. Laura mindig meglep az újabb és újabb ötleteivel. Valahogy mindig sikerül kitörnie a tömegből és nem sablon könyveket ad ki egymás után. Sőt, nem hiszem, hogy hazudnék, ha azt mondanám, hogy elég sokan másolják az ötleteit. Most nem szeretném azokat a könyveket szidni, így nem mondom el mikre gondolok, mindenesetre olvastam már olyat, ami teljesen ugyanaz volt, csak más nevekkel.
Az írónő legújabb sorozatában egy tehetségkutató hátterével ismerkedhetünk meg. Biztos mindenki látott már legalább egy ilyen tehetségkutatót, de szerintem senki nem gondol bele, hogy mennyit dolgoznak az előadók. Teljesen reálisan olvashatunk egy híres énekesnő életéről. Magyarországon tényleg nincsen minden hétvégén egy óriás stadionban előadása egy énekesnek. Teljesen igaza van Laurának!
Nagyon pörgős könyv, sosem lehet unatkozni rajta. Még akkor sem, amikor a főszereplő egyszerűen pihen, mert még ilyenkor is van valami poén, ötlet. Mint már mondtam, nem vagyok Márk fan, de azt azért elismerem, hogy ő adja a Késtél poénjainak a nagy részét. Mint minden Laura-regénybe, ebbe is bele tudjuk élni magunkat. A könyv végén (ami egyébként nagyon ütős lett) már szinte én szorítottam Márk kezét, annyira izgultam.
Azt, hogy még jobban várjam a folytatást, még jobban tetézte az a pár részlet, amit még odaillesztettek az utolsó oldalakra.

Saját könyv? Igen!! :) Bár arra már nem emlékszem, hogy legeslegelőször is saját volt-e vagy könyvtári...

Borító? Megvan a maga hangulata. Az egyszerű fekete és rózsaszín páros különlegessé teszi.

Történet? Nagyon jó, eseménydús. És annyira valósághű, hogy teljesen beleélhetjük magunkat.

Újraolvasom? Már többször is olvastam, de szerintem biztos, hogy fogom még.

Pontozás: történet: 10/9 - Geriről elfelejtettem írni, így most röviden megteszem. Nem bírom őt!! Fölösleges és idegesítő.
borító: 10/8 - bár nem a rózsaszín és a fekete a kedvencem (nincs semmi bajom velük), de ez így olyan Bexis lett. A mikrofon az elején pedig már első pillantásra elárulja, hogy egy énekesről van szó a könyvben.

„– Szép munka volt, Márk – nyújtotta a kezét.  

– Kösz – fogott vele kezet Márk.  

– És az éneklés sem volt rossz – tette hozzá Körte, mire mindkettőjükből kitört a röhögés. Lángoló arccal néztem rájuk. Fiúk. Ah!” 

„– Halló! Ki? Üdvözlöm, Gyuri bácsi – bólogatott. Körtével hitetlenkedve néztünk egymásra, majd újra a csevegő Márkra. – Nem, Rebekát jelenleg nem tudom adni. Hogy én? Miért, nem ismeri fel a hangom? Nagy Márk. Mi az, hogy az ki? Gyuri bácsi, ne vicceljen – csóválta a fejét, aztán letakarta a mikrofont, és felénk nézett. – Azt mondja, nem tudja, ki vagyok.  

– Ne hagyd magad – bíztattam.  

– Gyuri bácsi, Nagy Márk. Érti. Akin egy ország sírt a Sorry seems to be the hardest word alatt. Nem? Így sem? Gyuri bácsi, azt kell feltételeznem, hogy nincs tévéje. Hogy van? Akkor tessék nézni. Igen. Nem, nem vagyok szemtelen. Távol álljon tőlem. Hogy mit tetszik kérdezni? Habsburg-ház? Nem tudom, merre van – rázta meg a fejét.” 

„– Mit csináltál? – hallottam Pepe riadt hangját, miközben a tenyerembe temetett arccal zokogtam.  

– Én semmit, csak mondtam, hogy válasszon karaktert, és elkezdett bőgni! – védekezett Bogyó rémülten.  

– Hallod, ne sírj már, majd választunk neked mi! – nyugtatott Puding.  

– Nem – zokogtam. – Nem az a bajom!  

– Huh, már aszittem – könnyebbült meg Bogyó.  

– Akkor kivel leszel? – lépett tovább a témán Puding.  

– Nekem mindegy! – sírtam.  

– Idióták! – lépett be a helyiségbe Körte. – Miért bőg a gyerek? Mit csináltatok? – üvöltötte el magát.  

A háromtagú banda egymás szavába vágva magyarázkodott arról, hogy ők most tényleg nem tehetnek semmiről, mert egyszerűen csak elkezdtem sírni, és nem a GTA miatt!”

Leiner Laura - Bábel

Cím: Bábel

Sorozatnév:

Író: Leiner Laura

Oldalszám: 526

Kiadó: Ciceró

Kiadás dátuma: 2013

Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? 

Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel, aki a zárónapi koncerten lép fel. Na, de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül…  

Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.

Tudom, hogy már csak 1 hónap van hátra a nyárból, de azért remélem nem késtem el egy jó nyári könyvet ajánlani. Ez a könyv egyébként is most lesz aktuális (augusztusban van a fesztiválok szezonja nem?)
Ez a  könyv szinte  már kötelező olvasmányommá vált, amit minden nyáron egyszer legalább elolvasok. Miután véget ért az SzJG, nem tudtam elképzelni, hogy egy írótól/írónőtől több könyvet is elolvassak. Mikor megjelent a Bábel, tartottam magam ahhoz, hogy én Laurától nem olvasok többet. Majd, amikor a viccesebbnél viccesebb idézeteket olvastam, beadtam a derekam és elolvastam. Annyira, de annyira örülök így utólag a meghozott döntéseimnek!!
Tehát akkor a könyvről. Csak, hogy tisztázzuk, én nem jártam még fesztiválon és nem is hiszem, hogy megyek, így nem tudom, milyen lehet. Valószínűleg nem igazán ilyen. De mivel nincs viszonyítási alapom, így nem tudok belekötni.
Nagyon érdekes Laurás stílusú történet tele poénokkal, amik egyáltalán nem erőltetettek. A könyv elején levő kis részlet még jobban felcsigázza az érdeklődést. trendi az SzJG miatt, most pedig a blogokat hozta fel.

Tetszett, hogy blogos formátumban írta. Ez által nem egy egyszerű könyv lett, hanem egy teljesen új dolgot adott hozzá az írás fajtáihoz. Eddig a naplóírás volt a
Mindegyik karakter más és más, ezért lesz színes ez a könyv és nem unalmas egyhangú, ahol egy társaság minden tagja mindig ugyanoda akar menni és ugyanazt akarja csinálni. Szerelem is van bőven ebben a regényben is. Olvasás közben teljesen bele tudja élni magát az ember. És egyetértve Zsófival, tényleg olyan, mintha hetek telnének el.
Nagyon jó, pörgős ifjúsági regény, ami kikapcsol nyaralás, otthoni unalom vagy csak dög meleg közben.

Saját könyv? Első olvasásomnál könyvtári volt, majd PDF. Azóta (két éve talán) beszereztem, ami nagyon is jó döntés volt.

Borító? Nekem nagyon tetszik a piros és fekete, így együtt, a fehér pöttyökkel az oldalán.

Történet? Laura újabb nagyszerű műve. Vicces, pörgős. Nagyon nehéz lerakni, még napok közben is.

Újraolvasom? Már többször olvastam. És még fogom is.

Pontozás: történet: 10/10 - nagy kedvenc. Nyáron érdemes elolvasni először, meg másodszor, harmadszor is... :D
borító: 10/10  - ez is nagy kedvenc, pedig a borítók annyira nem szoktak érdekelni, olyan szempontból, hogy melyik a legjobb.

„– Elveszlek, mert kérted, úgyhogy örüljél.”

„Szasza mosolyogva fölém hajolt, de én a mellkasára támasztottam a kezem és megállítottam, akármi is volt a szándéka. – Én csak a gyűrűért jöttem, úgyhogy egy puszi – néztem rá szúrósan, mire elröhögve magát, bólintott. – Na, gyere ide, Kiss-Latter – ragadta meg a derekamat és magához húzva egy óriási puszit nyomott… a számra.”

„– És a macska? – kérdezte. – Nincs macskánk – sóhajtottam lesütött szemmel. – Őt is vitted? – érdeklődött tovább, nem zavarta az apró tény, miszerint nincs macskánk. – Igen, itt van – vonogattam a vállam. – Várj – tartottam a telefont Szasza felé. – Nyávogj. – Mi van? – szaladt fel a szemöldöke. – Nyávogj már! – böktem bele az oldalába. – Miaú – szólt, aztán pislogás nélkül meredt maga elé. – Nem hiszem el, hogy belenyávogtam a telefonba. Józanul.”