Cím: Opposition
Sorozatnév: Luxen
Író: Jennifer L. Armentrout
Oldalszám: 384
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Kiadás dátuma: 2015.06.04.
Olvasási idő: 2015. december 6., 13:27 → 2015. december 12., 13:37
Katy tudja, hogy a luxenek érkezésének éjszakáján a világ megváltozott.
Nem hiszi, hogy Daemon örömmel fogadja a saját fajtáját, hiszen a luxenek azzal fenyegetőznek, hogy minden embert és hibridet kiirtanak a Földön. Azonban a jó és rossz közötti választóvonal elmosódott, a szerelem pedig könnyen a végzetévé – mindannyiuk végzetévé – válhat.
Daemon mindent megtesz, hogy megmentse, akit szeret – akkor is, ha ez egyenlő az árulással.
Egy valószerűtlen ellenséggel kell társulniuk, hogy esélyük legyen túlélni az inváziót. Azonban amikor már lehetetlen eldönteni, ki van mellettük és ki ellenük, a világ összeomlik körülöttük. Talán fel kell áldozniuk mindent, a legdrágább kincsüket is, hogy a barátaik és az emberiség fennmaradását biztosíthassák…
A Földön háború dúl. És akármi lesz a vége, az életben maradottak számára a jövőben minden megváltozik.
A történetünk: A Luxen sorozat befejező kötetét már nagyon vártam és bár nem sokkal az után jelent meg, hogy én elolvastam az első 4 részt, mégis vagy fél évvel később jutottam hozzá. Az elolvasására az is ösztönzött, hogy a Book Bloggers' Challenge keretein belül Amalthya ezt a könyvet választotta nekem.
Véleményem: Az előző rész befejezése, a korábbiakhoz hasonlóan szintén sok kételyt vetett fel. Hiszen egy függővégnél nem lehet tudni mi lesz a szereplők sorsa, főleg nem, hogyha egy befejező kötetről van szó. A sorozat kezdeti lendületét nem igazán tudta hozni. Bár az igaz, hogy izgalmas volt, de egy történet utolsó könyvétől többet vártam volna. Tudjátok, amikor van egy nagy finálé és még a lapozás is túl sokáig tart, annyira érdekel, hogy mi fog történni... Ez nekem most sajnos kimaradt. Természetesen volt mindent eldöntő harc, de nem tudtam annyira beleélni magam...
Amikor az arumok összecsaptak, Katy csak állt egy helyben és bámulta a harcot, ezért nem tudtam beleélni magam, mivel én is csak külső szemlélő tudtam lenni, mint Daemon és Katy. Ráadásul, amikor elértem ehhez a ponthoz, már nagyon untam, hogy folyton „szólítja a Forrást” meg össze-vissza futkároznak, aztán pedig hullafáradtan esik össze. Megértem, hogy kifárad, de ennyiszer már idegesítő volt. (Spoiler, kijelöléssel olvasható)
Összességében nem volt annyira rossz, de valahogy mást vártam. Nem is tudom mit pontosan, de nem ilyen befejezésre számítottam, egy kicsivel több izgalomra gondoltam.
Saját könyv? Nem. Nagyon örültem, amikor beérkezett a könyvtárba.
Borító? 10/7 - a címben nem véletlenül nincs benne a magyar cím. Mivel a borítón szinte alig látszik, így a könyvet én is az angol címén hívom. Ez nem tetszik annyira. Nem értem miért lett más pont az utolsó rész. Tudom, hogy van egy új kiadás az eredetibe, ahol így néz ki, de lehetett volna az egész sorozat hasonló. Így elég furcsán néz ki az első három rész az utolsó kettő mellett.
Történet? 10/8 - kicsit unalmas és vontatott volt.
Újraolvasom? Bár nem pont ezért a részért, de mindenképp el fogom még olvasni a sorozatot.
„– Nem is tudom – nyomtam az ujjaimat a halántékomhoz. – Most jó hasznát vehetnénk a Bosszúállóknak.
– A francokat. Ide már Loki kell – morogta Daemon.
Eaton tábornok felvonta a szemöldökét.
– Nos, sajnálatos módon a Marvel-univerzum nem valódi, úgyhogy…”
„Jézus, hiszen az életünk egy nyavalyás disztópia lesz!”
„– Nagy szíved van cica – mondta aztán, miközben az ajkunk még mindig összeért. – Ezt szeretem benned a legjobban. Na igen, a cuki testednek is nagy rajongója vagyok, de a szíved teszi teljessé a csomagot, masnival, meg minden. Ettől vagy tökéletes a számomra.
Rábámultam, visszapislogtam a szemembe szökő könnyeket.
– Néha… néha olyan csodálatos dolgokat mondasz!
– És szeretem a saját kezem látványát is, a fenekeden.
Erre kitört belőlem a nevetés.”
„– Öt másodpercet adok, hogy elereszd, a fenébe. Egy. Négy. Öt…
Lotho elengedte Katet, és szembefordult velem.
– Szerintem te nem tudsz számolni.
– Szerintem meg te nem akarsz élni.”
