Tavi Kata: Nyitótánc

Cím: Nyitótánc
Sorozatnév: Sulijegyzetek 1.
Író: Tavi Kata
Oldalszám: 358
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Kiadás dátuma: 2013.12.13.
Olvasási idő: 2016. március 28., 23:49 → 2016. március 30., 19:30

Lilla imád táncolni, épp ezért alig várja az új középiskolát és a tánccsoportot, az új barátnőket, no meg a helyes fiúkat.

Csakhogy a szomszédba költözött nyáron a leghelyesebb srác, a kosaras Krisztián, aki úgy fest, mint egy rockisten.

A szülők azt mondják, valaha ők barátok voltak, de akkor miért olyan elutasító Krisztián?

Mi zajlik a kosárcsapatban, miért vitáznak egymással a fiúk, hol nyíltan, hol burkolva? Tényleg a tehetség számít?

Mi történik a lányok között? Hogyan lehet barátságból elutasítás, szeretetből harc? Van-e megbocsátás egy lánycsapatban?

Lilla nagyszájúan lavíroz az iskola nyüzsgő életében, barátságok és szerelmek között. Szurkol a kosárcsapatnak, szenved a feleltetések alatt, és hol örömmel, hol bánatosan éli a középiskolások mindennapi, ám izgalmas életét.

A történetünk

Ezt a könyvet még anyukám találta a megjelenésekor. Kíváncsi volt, hogy milyen lehet, mivel látta, hogy az írónőnek ez az első regénye. Mivel ott volt a polcon a könyv, így én sem hagyhattam ki. Ráadásul érdekelt, hogy mennyivel különbözik a Szent Johanna gimitől, amit akkoriban fejeztem be.

Véleményem
Már másodjára olvastam el a könyvet és őszintén szólva meglepett. Már egy ideje újra szerettem volna olvasni, mivel már nem igazán emlékeztem rá és a harmadik kötetet úgy akartam elkezdeni, hogy van fogalmam róla, mi történt a történet elején. Teljesen úgy maradt meg bennem, hogy unalmas és sablonos az egész. Ennek ellenére mégis elkezdtem és örülök, hogy így döntöttem.

Sok vicces jelenet volt benne, amin hangosan röhögtem vagy épp ráztam a fejem, amolyan „ez fájt” módon. Ám sajnos ez a humor a végére már egészen elenyészett és főleg szenvedés lett belőle. Viszont ezúttal nem untam, hanem igazán élveztem a történéseket és nagyon hamar be is fejeztem, mivel faltam az oldalakat.

Érdekes, hogy a könyv csupán 11 fejezetből áll, amik a hónapokból állnak. Az elején, szeptemberben még eléggé részletesen mesélt Lilla a napjairól, majd ahogy az idő haladt egyre nagyobb ugrások voltak az időben. Néhol nagyon sajnáltam, hogy nem annyira részletes a könyv, mint például áprilisban ahol egy eseménydús napról van szó és annak egy előzményéről. És bár bántam, hogy nem tudunk meg néhány dologról többet, de ami volt azokat élveztem.

Annak ellenére, hogy tudtam, hogy Lilla még csak most kezdi a gimit, meglepődtem, amikor azt mondta, hogy most 14 éves és másfél hónap múlva lesz 15. Az olvasmányaim nagy részében ugyanis a szereplők 17 év körüliek és most kivételesen a főszereplő fiatalabb nálam bár csak másfél évvel, de akkor is.

A szereplőknél nehéz eldönteni, hogy kedveljem-e őket vagy nem. Annyira nem sikerült megismernie a többieket Lillának (vagy csak nekünk nem lettek leírva), hogy szinte nem bírtam a barátainak tekinteni őket. A fiúk azok, akiket leginkább nem tudtam, hova tenni. Márk, Krisztián... Bár a végére egy kissé kitisztult, hogy miért ennyire negatívak egymás iránt, de még így is egy kicsit túljátszottnak tűnik az egész, főleg, hogy még csak 15 évesek és már úgy néznek egymásra, mintha a másik teljesen tönkretette volna az életét... Lilla pedig kreálja a problémáit és nem vesz észre semmit. Néha szívesen rászóltam volna, hogy gondolkodjon már egy kicsit, nem olyan nehéz rájönni... végül sikerült is neki egy 50 oldallal később.

Saját könyv? Igen, már elég régóta megvan a könyv. Kb. olyan másfél - 2 éve.

Borító? 10/7,5 - Tetszik a letisztultsága. Az, hogy főleg piros, fehér és kék színek vannak, amik nagyon jól passzolnak egymáshoz. Viszont nem értem (és ez amikor először olvastam teljesen megtévesztett), hogy a lány a borítón mégis miért barna hajú? Merthogy még Kristóf is kijelentette, hogy Lilla márpedig Vörös.

Történet? 10/8,5 - Bár a szereplők kicsit frusztrálóak, összességében a történet nagyon tetszett.

Újraolvasom? Hát, ezt a jövő dönti majd el... Ha lesz kedvem hozzá, biztos el fogom, hisz itt van mellettem a polcon.

„– Hé, Táncoslány! – hallottam Krisztián hangját jobbról. Nem sokat beszéltünk eddig, mégsem tudnám összetéveszteni mással ezt a hangot. 

Oldalra hajtott fejjel néztem rá. Táncoslány? Mi van a fiúk agyában, hogy olyan nehéz megjegyezniük a nevemet? 

– Van egy tollad? – kérdezte. 

Ráadásul hülyít! Az álmos tekintetű haverja előtt egy tömött tolltartó hevert, és tőlem kér tollat? 

– Van – feleltem végül, és nekiláttam kitölteni az ellenőrzőmet. 

A szemem sarkából láttam, hogy pár másodpercig zavartan bámul, aztán felnevet. Elvégre csak annyit kérdezett, hogy van-e tollam, és én arra feleltem.”

„– Néha olyan vagy, mint anyád. 

– Mint egy diktátor? 

– Hallottam ám! – kiabált a konyhából anya.”

„– Gratulálok! Lehet, hogy első nap igazgatóit kapsz. 

– Az egyéni rekord lenne, mert még sosem sikerült első nap szereznem egyet. De ezért nem fogok igazgatóit kapni.  

Mivel annyira csalódottnak tűnt, vigyorogva megkérdeztem: 

– Ugye kezelteted magad? 

– Minden nap, Vörös. Minden elcseszett napon.”

Jégvarázs (2013)

„Csodaszép nyári nap Arendelle-ben, melegebb nem is lehetne... ám beköszönt a jégkorszak.”

IMDB link a képre kattintva

Eredeti cím: Frozen

Hossz: 1 ó 42 p (102 p)

Korhatár: 6

Címkék: animáció, kaland, komédia

Elsa születése óta különleges képességgel bír. Bárhol és bármikor képest havat vagy jeget varázsolni. Kishúgával, Annával kiskorukban elválaszthatatlanok voltak, ám egyik éjszakai játékuk során Elsa varázslatával véletlenül Annát találja el, így a lány veszélybe kerül. Szerencsére a kőtrolloknak sikerül megmenteniük Annát, de ennek az az ára, hogy elfelejt mindent Elsa varázserejével kapcsolatban. A baleset után Elsa megijed képességétől, amitől az kezelhetetlenné válik, ezért a lány elzárkózik mindenkitől, csak a szülei látogatják. Anna nem érti, nővére miért zárkózik el ilyen hirtelen tőle. Ahogy telnek az évek szüleik próbálnak segítséget találni Elsának, de a lány ereje egyre kezelhetetlenné válik. Egy baleset során szüleik, a király és a királynő életüket vesztik a tengeren, így Anna és Elsa egyedül maradnak.

Pár évvel később Elsa elég idős lett ahhoz, hogy átvegye szülei birodalmát és királynővé váljon. A koronázás utáni bálon Elsa hosszú idő óta először beszélgetni kezd Annával. Beszélgetésük alatt kiderül, hogy bár régen csináltak együtt valamit, mégis nagyon sok a közös bennük.

A bálon Anna megismerkedik Hans herceggel, akiben úgy érzi, hogy megtalálta az igaz szerelmét. Az estély végére Hans megkéri Anna kezét, aki igent mond, majd együtt elmennek Elsához, hogy áldását kérjék. Ám Elsa nem engedi meg nekik a házasságot és veszekedni kezd Annával. A vita hevében Anna elveszi Elsa kesztyűjét, ami segít a lánynak a varázslatát kordában tartani. Elsa mérgében jégcsapokat növeszt a terem közepére, ezzel leleplezve erejét a birodalom és a vendégek előtt, akik ezt nem nézik jó szemmel és boszorkánynak kiáltják ki.

Elsa a hegyekbe menekül üldözői elől és kastélyt épít magának, ahol békésen élhet tovább. Ám nem tudja, hogy egész Arendelle-t hó borítja. Anna utána indul, hogy megmentse nővérét. Út közben találkozik Kristoffal, aki rénszarvasával, Svennel segít a lánynak feljutni a hegyekbe. Az út során Anna megsérül és csak az igaz szerelem csókja tudja megmenteni. Vajon Hans csókja meg tudja menteni Annát? És ki fog segíteni Elsának? És mit keres egy beszélő hóember az erdőben?

Annak ellenére, hogy már nem vagyok kisgyerek és amikor két éve, először láttam a filmet sem voltam már olyan kicsi, mégis megnéztem. Érdekesnek találtam a történetet és azt se felejtsük el, hogy az animációkhoz senki sem lehet túl öreg. Hiszen mindenkiben van egy kis gyerekesség és néha csak meg szeretne nézni egy könnyed és szórakoztató mesét. Ez velem is így van, sőt azóta már többször is láttam a Jégvarázst.
A film első percei kissé unalmasan telnek, legszívesebben átugornám, mivel a történethez nem tesz hozzá. Viszont a film központi témájával kapcsolatos, vagyis a jéggel, így értelmetlennek nem nevezném, inkább csak időhúzásnak.
Az első percek után megismerjük végre Elsát és Annát, akik hamar szét is válnak. Ekkor el is kezdődik a film második dala. Ez a dal az egyik kedvencem a filmből, bár nem a magyar verzió, hanem az a feldolgozása, amit a Disney-sztárok énekeltek fel. Amikor először néztem a filmet, a tragédia az elején nagyon hirtelen jött és meglepő volt, de szerencsére nem nyomta rá a bélyegét a film hangulatára.
Nagyon aranyos mesének tartom, amit az idősebbek is nyugodtan megnézhetnek, mert nem fogja untatni őket. A történet szépen folyamatosan halad, időközönként egy-egy poénnal, főleg ha Olaf is jelen van. Szerintem Olaf a film legjobb karaktere, legalábbis nekem ő lett a kedvencem. Annyira aranyos és vicces tud lenni, hogy nem lehet ellenállni neki.
Nekem nagyon megtetszett ez a film, amit mindenkinek ajánlok legalább egyszer megnézni. 5/5

Szemfényvesztők (2013)

Ezzel a bejegyzéssel szeretnék elkezdeni egy új részt a blogon, ahol filmeket, esetleg sorozatokat mutatnék be és mondanám el, hogy nekem hogy tetszettek. Ez az ötletem úgy jött, hogy mostanában amikor nem olvasok, rengeteg sorozatot nézek, régebben pedig nagyon sok filmek néztem meg. Remélem ti is kedvet kaptok majd egy-egy film megtekintéséhez. A filmnézéseimet a Snitten láthatjátok, a sorozatokat pedig a Sorozatkövetőn jelölöm. Ennyi is lenne a bevezetése az új részlegnek, kezdjünk is neki az első filmnek.

„Jöjjenek közelebb! Még közelebb! Mert minél többet vélnek látni, annál könnyebb lesz Önöket becsapni. Mert mit jelent látni? Hiszen hiába néznek, valójában szűrik a látványt, értelmezik, jelentésekre vadásznak. Én pedig fogom az Önöktől kapott legbecsesebb ajándékot, a figyelmüket és Önök ellen fordítom.”

IMDB link a képre kattintva

Eredeti cím: Now You See Me
Hossz: 1 ó 55 p (115 p)
Korhatár: 12
Címkék: Krimi, Misztikus, Thriller

A történet elején megismerkedhetünk négy főszereplőnkkel, akik már az első percekben elkápráztatnak minket egy-egy trükkel. Először J. Daniel Atlasszal ismerkedünk meg Chicagóban, hétfőn. Ezután kedden már New Orleansban járunk, ahol Merritt McKinney tart előadást. Szerdán már New Yorkban utazunk egy kompon, ahol Jack Wilder mutat be egy teljesen átlagos trükköt... vagy mégsem? Másnap Los Angelesben nézzük Henley Reeves szinte már ijesztő trükkét.

Ez a négy bűvész messzebb nem is lehetne egymástól, teljesen idegenek, élik az életüket. Ám egy nap összehívja őket egy titokzatos valaki egy kártyával amin csak a cím és az időpont található. Mind találkoznak a megadott helyen, de nem találnak mást csak egy vázát és egy szál rózsát. Ám amikor a rózsát berakják a vázába, beindul egy kivetítő és tervrajzok kezdenek el cikázni előttük. Tervrajzok egy nagyszabású trükkhöz, amit együtt kell kivitelezniük, ezért összeállnak és így lesz belőlük a Négy Lovas.

A csapat egy évvel későbbi Las vegasi előadásuk során kirabol egy francia bankot, a pénzt pedig szétosztja a nézők között. Erre a trükkre már az FBI is felfigyel és elkezdenek nyomozni a Négy Lovas után. Dylan Rhodes ügynök még az egykori bűvészt, Thaddeus Bradley-t is felkéri, hogy segítsen nekik leleplezni főszereplőinket.

Bizonyítékok hiányában az FBI kénytelen szabadon engedni a Négy Lovast, akik következő előadásukban megint a pénzzel bűvészkednek. Az FBI eközben titokban tovább nyomoz, de a négy bűvész mindig előttük áll egy lépéssel.

A film végére megtudjuk, sikerül-e elkapni a Négy Lovast. Hogy mi volt a céljuk ezekkel a trükkökkel. És hogy az FBI-nak miért nem sikerült egyszer sem rajtakapnia a bűvészeket.

Először a barátnőimmel láttam a filmet. Igazából véletlenül találtunk rá, amikor néznivalót kerestünk magunknak és az előzetes megnézése után jó filmnek tartottuk, úgyhogy megnéztük. Imádtam! A film minden egyes perce izgalmas és rejtélyes. Minden pillanatban történik valami látványos és még alig sikerül felfognod, hogy mi történt már jön a következő trükk.

Azok a részek pedig, ahol elmagyaráznak egy-egy trükkök, lesokkolnak. Még úgy is, hogy egy filmről van szó, ergo a trükköket nem kell ténylegesen megcsinálniuk, teljesen élvezhető, az ember egyszerűen beleéli magát. És amikor rájössz, hogy tényleg hogyan csinálták a trükköt, az jut eszedbe, hogy „Jé, ez annyira egyértelmű, mégis miért dőltem be neki?”. Valószínűleg azért, mert túl közel jöttél.

Végigcsodáltam a film minden egyes percét. Hihetetlenül látványos és érdekfeszítő trükkökkel teletűzdelt film. Az utolsó 10 percben pedig csak fogtam a fejem a végkifejleten. Óriási csavart tettek a készítők a történetbe, ami még a trükkök leleplezésénél is jobb.

Amennyiben nem szeretnétek, hogy függővége legyen a filmnek, kapcsoljátok ki, amikor kezdődik a stáblista. Ám hogyha kínozni akarjátok magatokat, nyugodtan nézzétek végig a stáblistát, mert van egy 5 perces ráadás jelenet, ami egy második rész lehetőségét kínálja, ami ugyebár nemrég jött ki a mozikban.
Szerintem egy nagyszerű film, ami nagyon jó egy unalmas estén. Ráadásul többször megnézhető film, egyszerűen nem lesz unalmasabb. 5/5

Tamara Ireland Stone: Elválaszt az idő

Cím: Elválaszt az idő
Sorozatnév: Elválaszt az idő
Író: Tamara Ireland Stone
Oldalszám: 384
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás dátuma: 2013. 12. 18.
Olvastam: 2016. május 3., 10:41 → 2016. május 17., 00:05

Szeretni valakit nehéz.

De még nehezebb, ha nem csak a távolság áll közétek, hanem az IDŐ is.

FELEMELEM A FEJEM, ÉS EGYENESEN RÁNÉZEK. Most még félszegebben mosolyog, de ugyanolyan kedvesen. Mintha tudná, ki vagyok. Őszintén. Ettől olyan érzésem támad, hogy talán érdemes lenne megismerni, és önkéntelenül visszamosolygok rá.

Még akkor is vigyorgok, amikor befordulok a következő kanyarban. Aztán – mielőtt végiggondolhatnám, mit csinálok – félúton hátrafordulok, és ismét rápillantok.

Eltűnt.

Megpördülök, és a futópályát pásztázom a tekintetemmel. Aztán a padokhoz futok. A lépcső aljánál egy pillanatra megállok, és eltűnődöm, vajon ott volt-e egyáltalán. De végül csak összeszedem a bátorságom, és megiramodom felfelé.

Nincs ott, de biztosan tudom, hogy ott volt. Otthagyta a nyomát: a friss hó összepréselődött azon a helyen, ahol ült. Alul pedig ott a két lábnyom.

És akkor feltűnik még valami.

A saját lábnyomaim egyértelműen kivehetőek körülöttem a porhóban, az ő nyomai azonban nincsenek sehol. Pedig ott kellene lenniük, kétszeresen is – hiszen egyszer odament a padhoz, aztán pedig elment onnan. De sehol semmi, csak a vastag, szűz takaró.

A történetünk

Ezt a regényt már évekkel ezelőtt kinéztem magamnak. Valamiért teljesen elfelejtődött, nem volt hozzá kedvem és már nem is igazán érdekelt a történet. Viszont a Book Bloggers' Challenge-nek és Netra_K-nak hála végre eljutottam addig, hogy elolvassam.

Véleményem

Őszintén szólva, úgy álltam neki a könyvnek, hogy nem sok kedvem volt hozzá. A történet nagy része 1995-ben játszódik, ezért is tartottam tőle, hogy unalmas lesz. Számomra az a dátum rég volt, én még nem is éltem. Viszont belekezdtem, mert adni szerettem volna egy esélyt. A regény eleje egy kissé tényleg vontatott volt és már alig vártam, hogy beinduljanak a dolgot. Aztán valamikor a harmadánál egy óriási csavart tett a könyvbe az írónő. Attól a pillanattól kezdve csak úgy faltam az oldalakat. Alig bírtam letenni, ami látszik is, mivel éjfélig olvastam (egyébként egy keddi napon, iskolaidőben, de egyértelműen megérte).

Tetszett Anna falán a térkép, amin jelölte, hogy merre járt. Nagyon ötletesnek találtam és még központi szerepe is volt a történetben. 

Olvasás után rájöttem, hogy az éppen olvasott könyvek, mennyire hatással vannak a hangulatomra, kedvemre is. Itt volt például Anna reggeli futásai. Tudni kell rólam, hogy én nagyon lusta vagyok, nem szeretem a tesit és futni se, de a regény közben elterveztem, hogy én is elmegyek majd futni. Aztán végül nem lett belőle semmi, mivel hétvégén esett, aztán pedig elmúlt a könyv hatása.

Nagyon szerettem Bennett és Anna történetét. A könyv végénél nagyon izgultam, mi lesz velük és végül megtetszett ez a könyv is.

Saját könyv? Nem, és szerintem nem is fogom megvenni. Legalábbis egyelőre vannak könyvek, amiket jobban szeretnék.

Borító? 10/4 - Nem igazán tetszik a borítója. Az angol cím szokás szerint túl nagy. A lány pedig kicsit furán mutat.

Történet? 10/7 - Az elején lassan indulnak be a dolgok, de a második fele nagyszerű volt. Romantikus, tele izgalommal.

Újraolvasom? Most nem sok esélyt látok rá, de egyszer talán.

„Az élet vagy vakmerő kaland, vagy semmi.”

„Bárhová elvihetsz. Vagy sehová. Egy a lényeg: ahol te vagy, ott akarok lenni én is.”

„– Ez mi? – kérdezem, és az egyik zsákra mutatok. 

– Ez? Ez egy hátizsák, Anna. 

– Igen, azt látom, köszönöm. De mire szolgál? 

– Neked hoztam. 

– És mi van benne? 

– Hm, lássuk csak! Nálad van az ebéd. És a cipők. Meg a szíjak. A felszerelés többi részét én viszem. 

– Felszerelés? 

– Kötelek, karabinerek. 

– Azért hoztál el ilyen messzire, hogy megölj, és aztán eltemess?”

„Nem hiszem, hogy vissza tudnék menni egy olyan életbe, amiben te nem vagy jelen.”

A könyv ismertetője