44. könyv - Ami ebben az évben jelent meg: Komal Kant - Mire jó a rosszfiú?

Cím: Mire jó a rosszfiú?

Sorozatnév: LOL-könyvek

Író: Komal Kant

Oldalszám: 314

Kiadó: Móra

Kiadás dátuma: 2015

Mi a közös Ashtonban és Lucában? A világon semmi. Igaz, gyerekkorukban elválaszthatatlan barátok voltak, de évek óta szóba sem állnak egymással. Lucából azóta agyontetovált rocker srác lett, aki tesz rá, mit gondolnak róla a menők a suliban, a lányt viszont egyedül a nehezen megszerzett népszerűség érdekli. Amikor Ashton helye meginog a gimis tápláléklánc csúcsán, dühítő módon Lucára szorul, aki persze egyáltalán nincs oda az ötlettől, hogy kisegítse az elkényeztetett pomponlányt − pláne úgy, hogy a pasiját kell alakítania! 

De ahogy egyre több időt töltenek együtt, és egyre több régi sérelmet tisztáznak, már nem az a kérdés, hogyan viseljék el egymást, hanem hogyan tartsák távol magukat (na meg a kezüket) a másiktól. Talán mégis van bennük valami közös…

Eleve magasan van a léc nálam, ha LOL-könyvekről van szó. Néha csalódom bennük, néha nem. Ez esetben mind a kettő megtörtént.
Miután megjelent a könyv egyre több idézet került fel a LOL-könyvek Facebook oldalára. Egyértelműen felcsigázta a figyelmemet, mert nagyon izgalmas részek voltak a könyvből. Spoiler(kijelöléssel olvasható):Ilyen volt például a fűnyírós rész. Egyre jobbnak és jobbnak tartottam a könyvet. Amikor anyukám egyik nap hazaért, mesélte, hogy amint meglátta a könyvet a könyvtárban, egyből kiszedette a vitrinből. Így került hozzám a könyv.
Amikor elkezdtem vártam, hogy egy nagyszerű regényt fogok elolvasni. Egy kissé csalódtam benne, mivel egy teljesen átlagos történet volt. Viszont más, mint amiket eddig romantikus, ifjúsági kategóriában olvastam, így tetszett is. Spoiler(kijelöléssel olvasható):Amikor már az elején megcsókolták egymást, nagyon felkeltette a figyelmemet, hogy mi lesz még ebben.
Lucát teljesen meg lehetett érteni, hiszen elvesztette az apját és gyászolni akart egy ideig(spoiler, kijelöléssel olvasható). Csak sajnos túlságosan is elzárkózott, így megszűnt a kapcsolata Ashtonnal. Az ahogy átalakul a történetben nagyon jól állt neki.
Ashton népszerűségre való törekvése kissé mániákussá tette, de nagyon illett Lucához, így ezt el lehetett nézni neki.

Saját könyv? Amikor olvastam még nem az enyém volt, de utána pár héttel megkaptam „utó-húsvétra.”

Borító? Nagyon tetszik, hogy ilyen egyszerű fekete-fehér egy kis rózsaszínnel. Jól megoldották, hogy a cím is fehér lehessen a fehér háttéren.

Történet? Jó volt, bár a fülszöveg csak az alapját írja le, így a történetben több minden derül ki, ami végül is nagyon jó, mert nem kell úgy olvasnunk, hogy közben azt hajtogatjuk: „Ezt már tudom. Ott volt a hátulján is.”

Újraolvasom? LOL-könyvről lévén szó, úgyhogy igen.

Pontozás: történet: 10/9 - csak azért nem 10, mert kissé csalódtam benne.
borító: 10/10 - nagyon ügyesen összerakott. A legjobb LOL-borító.

45. könyv - Ami a tiéd, de eddig még nem olvastad el: Stephenie Meyer - Alkonyat

Cím: Alkonyat

Sorozatnév: Twilight-saga

Író: Stephenie Meyer

Oldalszám: 440

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Kiadás dátuma: 2010.07.01.

Mersz szeretni? Az életed árán is?

Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a "mindennapi" csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő. Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik.

Őszintén szólva én egy nagy Alkonyat-fan vagyok/voltam. Még mindig szeretem, de volt egy időszakom, amikor minden az Alkonyatról szólt számomra.
Az egész úgy kezdődött, hogy adták az első részt a tv-ben és gondoltam megnézem, mert már hallottam róla, de sosem tudtam igazán miről szól. Csak úgy beszippantott a képernyő, majd másnap megnéztem a folytatásait is. Ezek után újra és újra megnéztem a filmeket.
Talán pár héttel, de lehet, hogy hónappal később rávettem magam, hogy el is olvassam a könyveket, mivel a filmeket már fejből tudtam. A könyveket még a filmnél is jobban szerettem, faltam a sorokat.
Mivel általában könyvtárból olvasok (egyszer valaki kérdezte miért mindig könyvtárból olvasok, azt válaszoltam neki, hogy nincs annyi pénzem, amennyit én olvasok), így az első olvasásnál nem a saját könyvemet olvastam. Egy ideje már gondolkoztam azon, hogy újraolvasom a sorozatot. A nagynénémtől megkaptam az első részt karácsonyra, így nem volt kérdéses, hogy el fogom olvasni és minél előbb be is szerzem az egész sorozatot.
Akárhányszor fogom még olvasni, nézni az Alkonyatot, számomra ez sosem lesz unalmas. Bella ügyetlenkedése és okossága kiegyenlítik egymást. Edward rabul ejti mindenki szívét, de neki csak egy kell. Számomra Carlisle a legszimpatikusabb a családszeretetével.
A könyv összes jelenetét szerettem. Nem is igazán tudom melyik a kedvenc jelenetem, de amikor az ebédlőben beszélgetnek és Edward megeszik egy falat pizzát, hogy bebizonyítsa, tud normális ételt enni, az nagyon tetszett. Amikor Bella gombás raviolit eszik az étteremben, mindig felidéződik bennem a gomba íze és az, hogy ha kedvem van hozzá ízlik, ha nincs nem.
A legviccesebb jelenet számomra:

„Ha jól értettem, nem azon aggódsz, hogy egy vámpírokkal teli házba látogatsz, hanem attól félsz, hogy azok a vámpírok nem fognak kedvelni téged?”

Saját könyv? Mint már korábban említette, igen az enyém és be fogom szerezni a többi részt is.

Borító? Nekem a filmes borítóval van meg a könyv, ami egyszerű. Nem lett túlcicomázva, a két főszereplővel ennyi pont elég. A másik, eredeti borító is nagyon szép szerintem. A kéz az almával a két főszereplőt jelképezi ugyanúgy.

Történet? Én nagyon szeretem Bella és Edward szerelmét. Teljes mértékben rajongó vagyok, voltam és maradok is. (Annyira, hogy megkaptam németül a filmeket és meg fogom nézni őket, mivel szerintem sokkal jobb több nyelven is megnézni a kedvenc filmünket, ezáltal gyakorolva a tanult nyelvet.)

 Újraolvasom? Már ez is újraolvasás volt, de mivel már a birtokomban van a könyv, biztos fog még csábítani az olvasásra.

Pontozás: történet: 10/10 - romantikus, fantasy, a kedvenc egyvelegem.
borító: 10/9 - tetszik, de nem ez a kedvenc borítóm.

46. könyv - Ami megríkatott: Jenny Han - Nincs nyár nélküled

Cím: Nincs nyár nélküled

Sorozatnév: Nyár trilógia

Író: Jenny Han

Oldalszám: 259

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Kiadás dátuma: 2014.11.25.

 „Ebben a könyvben mindaz benne van, amire egy lánynak szüksége lehet nyáron.”  

Belly eddig minden egyes nyarát Cousins Beachen töltötte, élete azonban most fordulóponthoz érkezett. Mivel Conraddal való rövid kapcsolata gyászos véget ért a télen, életében először otthon fogja tölteni a nyarat. 

Legjobb barátnője, Taylor remek tervekkel áll elő: hajókázás, sütkérezés a medence partján, új fiúk, akikre rá lehet kattanni. De amikor Jeremiah felhívja a hírrel, hogy Conrad eltűnt, látszólag minden a nyaraló felé sodorja Bellyt.  

Vajon még egy nyarat eltölt azzal, hogy a fiú után fut, vagy végre képes lesz elengedni őt?

Valójában nem sírtam el magam rajta. De én nem is vagyok az a fajta ember, aki elsírja magát egy könyvön. Igaz, szokásom ugrálni, rohangálni vagy egyszerűen órákig mosolyogni, ha izgalmas, vidám résznél tartok.
Amikor olvastam, már nem tudom melyik résznél, de valamikor amikor Susannah-ról volt szó és fejezet vége volt, olvasás közben ittam egy kortyot, azt hiszem és éreztem, hogy ez most egy nagyon szomorú rész volt és tudtam, hogy ha síros típus lennék elbőgném magam.
Az előző rész nem igazán tetszett. Nem volt semmi tartalma, de megértettem, persze, hogy miért, de akkor sem fogott meg. A folytatás már jobb volt. Susannah halála és a gyászuk mélyítette ezt a könyvet. Sokkal több mindent csináltak ezen a nyáron, mint az előzőn, vagy legalábbis nekem több jött át ebből a részből.
Conradot nem bírom. Ez egyszerű tény és nem hiszem, hogy a harmadik rész ezen változtatni tudna. Én Jeremiah rajongó maradok. Belly eléggé gyerekesen viselkedik (mondom ezt én... na, jó inkább hagyjuk...), mivel azok után is koslat Conrad után, hogy ő megmondta, hogy nem ÉRDEKLI. Nem hiszem el, hogy nem tud elszakadni, ettől az elszigetelődő sráctól, miközben Jeremiah nagyon is igazából szereti. Remélem végül Belly Jeremiah-t választja végül.

Saját könyv? Nem és még mindig nem tudtak rávenni, hogy valaha beszerezzen. Ez eddig egy egyszer olvasós sorozat számomra.

Borító? Még mindig nem tetszik. Ugyanaz a problémám (lásd A nyár amikor megszépültem értékeléséél), de ez már nem fog megváltozni, így valószínűleg a harmadik részre is ugyanezt fogom írni.

Történet? Rövid időről, talán 4 napról szólt, de mégis valahogy több minden történt benne, mint az előző részben. Kevesebb volt az évekkel ez előttikre a visszapillantás, inkább Susannah-ról szólt a visszaemlékezés.

Újraolvasom? Nem valószínű. Mint már korábban említettem, egyszer olvasós könyvnek tartom.

Pontozás: történet: 10/7 - egy kicsivel jobb volt az előzőnél, de még mindig nem az igazi.
borító: 10/5 - még mindig nem tetszik.

47. könyv - Amiről rosszat hallottál: Jenny Han - A nyár, amikor megszépültem

Cím: A nyár, amikor megszépültem

Sorozatnév: Nyár trilógia

Író: Jenny Han

Oldalszám: 256

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Kiadás dátuma: 2014.04.29.

„Ebben a könyvben mindaz benne van, amire minden lánynak szüksége van nyáron.”  

Ahogy beköszönt a nyár, Belly maga mögött hagyja az iskolai életét, és Cousins Beachre menekül, oda, ahol élete minden eddigi nyarát töltötte. A nyaralóban nemcsak otthon érzi magát, távol az otthontól, de a számára legkedvesebb emberek veszik körül: Susannah, édesanyja legjobb barátnője a fiaival, Conraddal és Jeremiah-val. Belly azóta üldözi a szerelmével Conradot, amióta az eszét tudja, de mindennél jobban reménykedik abban, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Bár megjelenik egy új srác, Cam, aki egy kicsit elvonja a figyelmét, és Conrad testvére, Jeremiah is sóvárgó pillantásokat vet rá, Belly szíve már Conradé.  

Vajon a fiú is neki szánja az övét? Tényleg olyan nyár áll előttük, amely mindent megváltoztat?

Már nem nagyon emlékszem, hogy találtam rá a könyvre, de a fülszövege eléggé tetszetős volt, így úgy döntöttem, elolvasom. Ez régebben volt (annyira azért nem, talán másfél vagy egy hónapja) és most, hogy elkezdődött a nyár, a ballagásom előtti napon elkezdtem olvasni. Mikor már a felénél tartottam, ránéztem az órára, hogy egyáltalán hány órája olvasom. Kb. olyan 4-5 órája bújhattam a regényt, közben néha gépeztem pár percet, vagy ittam valamit, de olvastatta magát. Ez jó értelemben is lehet venni, de ebben a helyzetben nem annyira volt az. Szerintem csak azért olvastam ilyen sokáig egybefüggően, mert vártam, hogy beinduljanak az események, hogy történjen végre valami izgalmas. Nem igazán történt benne semmi különleges, de igazából ez a lényege, mivel nyár van és ilyenkor (én legalábbis) nem csinálok semmi érdekfeszítőt.
Összességében egy egyszerű, hétköznapi nyári történet, ami úgy lett megírva, hogy elolvassam a következő részét. De most az egyszer nem azért folytatok egy könyvet, mert izgalmas volt a befejezése, hanem mert érdekel végül mi lesz a fiúkkal főleg Jeremiahval, mert ő lett a kedvencem. Belly annyira nem fogott meg, így ő csak azért izgat, hogy a kedvenc fiúmat választja-e majd.
Jó volt, hogy nem csak egy nyárról olvashattunk, hanem korábbi nyarakba is visszaemlékezett, ezáltal magyarázva bizonyos mondatokat, párbeszédeket, utalásokat.

Saját könyv? Nem és ha nem lesz izgalmasabb a többi része, akkor nem hiszem, hogy be fogom szerezni ezt vagy a trilógia többi részét.

Borító? Az emberek nem igazán tetszenek rajta, a napsugár zavarja a hátrébb álló srác megcsodálását. Az angol cím nagyon szép, főleg a pretty felirat, de esetleg én magyarul olvasnám, így annak a címe nagyobb kéne, hogy legyen. Összességében nem tetszik semmi rajta, csak a pretty szó kinézete.

Történet? Elismerem, hogy a nyarak annyira nem izgalmasak, mint mondjuk egy iskolaév, de azért több dolog is történhetett volna benne. Remélem a következő rész izgibb lesz.

Újraolvasom? Nem hiszem. Egyszer elég volt, könnyed nyár eleji olvasmánynak, de a közeljövőben nem fogom újraolvasni.

Pontozás: történet: 10/6 - minél többet gondolkozom a történetén annál kevesebb tett, program jut eszembe, amit Bellyék csináltak.
borító: 10/5 - a nap illik a nyárhoz, mert a naplementét ehhez az évszakhoz szokták csatolni mintha nem menne le a nap minden egyes alkalommal télen, ősszel vagy tavasszal. A szerelmi sokszöget jól jelképezi a lány középen és a két srác mellette bár egy fiú lemaradt a képről (merthogy 3-an voltak)

48. könyv - Egy könyv, amiben a címében egy szín szerepel: Jennifer L. Armentrout - Ónix

Cím: Ónix (Onyx)

Sorozatnév: Luxen (Lux-novel)

Író: Jennifer L. Armentrout

Oldalszám: 472

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Kiadás dátuma: 2013.12.11.

Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás...

Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban. 

De nem ez a legnagyobb problémánk. 

A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. 

Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam... de ennek súlyos ára van. 

És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek. 

Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak? 

Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el? 

És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek? 

Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.

Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat...

Amikor az első rész véget ért, nem nagyon gondolkodtam el rajta, egyszerűen fogtam és kinyitottam az Ónixot. Könnyebb volt befejezni az Obszidiánt, tudva hogy a polcon vár a következő rész. Általában mindig figyelek rá, hogy ha esetleg egy sorozatot olvasok, a folytatás is meglegyen a közelemben.

Ez a rész tele volt újdonságokkal, ezért nem lehet az első részhez hasonlítani. Míg az elsőző részben a titok felderítéséről volt szó, ebben már megismerkedhetünk a képességeikkel, az idegenek „működésével”. Ahogy haladtam a történettel egyre több minden kiderült a Védelmi minisztériumról, a Luxenekről, sőt még Dawsonról is, aki az első részben nem kapott túl nagy figyelmet. Ahhoz hogy a történet ne fulladjon ki annyiban hogy az idegenekkel ismerkedünk, kellett egy új szál. Ez lett Blake. Kicsit unszimpi volt a srác, de én egyértelműen Daemon fan vagyok. Ő volt az, aki segített Katynek kibontakoztatni a képességeit, mivel mindketten hibridek és ezek az együttlétek frissítették a történetet, Daemon féltékenysége pedig tovább színesítette.

Saját könyv? Itt is azt mondom, mint az Obszidiánnál, tehát nem. Nagyon tetszik a sorozat és egyszer biztosan be fogom szerezni.

Borító? Az előző zöld borító jobban tetszett, de ez se olyan rossz. Katy még mindig nem úgy néz ki, ahogy kéne, de üsse kő. Örülök, hogy „Daemon” megmaradt, mert ha más lenne ott az zavaró lenne.

Történet? Daemon és Katy civódásai mindig viccesek, romantikusak és érdekesek, soha nem lehet tudni, hogy végül dühösen szétválnak vagy csókolóznak majd. Bár Blake engem zavart, de egyértelműen kellett a történetbe.

Újraolvasom? Sorozatnál ezt nehezebb is és könnyebb is megválaszolni. Ha az utolsó regényen is túl leszek, nem hiszem hogy egyből újrakezdem, de majd ha kedvet kapok egy kis idegen életformához el fogom olvasni az egész sorozatot.

Pontozás: történet: 10/9,5 - mindig történik valami, ami fent tartja az érdeklődésemet. Blake miatt maradt le a fél pont.
borító: 10/8,5 - fél pont lemaradás még mindig Katy miatt van. Az egy pedig, mert ez nem lett olyan részletesen kidolgozott, mint az előző, ahol utalások voltak a könyvben történtekre.

„– Dollynak hívod az autódat?  

– Ezzel meg mi a baj?”

„-Kérsz kekszet?-nyújtott felém egy doboz csokis rágcsát. Gyomorpanaszok ide vagy 

oda, ezt nem lehetett visszautasítani.  

-Persze.  

Félmosoly ült ki az arcára, felém hajolt, a szája most csak centikre volt az enyémtől.  

-Akkor gyere és vedd el!”

„– Átöltözöm- közöltem.  

– Segítsek?  

– Nahát, Daemon, igazán lovagias vagy!”

„– Kérdezhetek valamit?  

– Attól függ — vágta rá.  

– Te… érzel valamit a közelemben?  

– Másfélére gondolsz, mint amit ma reggel éreztem, amikor feltűnt,  

milyen jól áll neked ez a farmer?  

– Daemon – sóhajtottam, és igyekeztem nem hallgatni a lányra, aki  

azt kurjongatta bennem: ÉSZREVETTE!! – Komolyan kérdeztem.”

„– Túlságosan magabiztos vagy.  

– Annyira mindenképpen, hogy fogadást kössek.  

– Nem mondhatod komolyan.  

Elvigyorodott.  

– Lefogadom, hogy újévre beismered, hogy őrülten, mélységesen, 

visszafordíthatatlanul…  

– Nahát. Tudod még fokozni? – vágtam közbe lángoló arccal.  

– Mondjuk, ellenállhatatlanul?  

– Csodálom, hogy ilyen gazdag a szókincsed – morogtam a szememet forgatva.”

„– Azt hiszem, nem kizárt, hogy szeretlek.  

Daemon szorosabban ölelt magához, és megcsókolta elpirult arcomat.  

– Én megmondtam.  

Nem igazán erre a válaszra számítottam. Halkan felnevetett, és visszagördült fölém.  

– A fogadást megnyertem. Tudtam, hogy szerelmet vallasz újévig.  

Átkaroltam a nyakát, és megráztam a fejemet.  

– Nem. Vesztettél.  

– Hogy érted? – pillantott rám zavartan.  

– Nézz az órára! – intettem az állammal arrafelé. – Elmúlt éjfél. Már másodika van. 

Vesztettél.  

Daemon másodpercekig úgy bámulta az órát, mintha egy arum volna, akit éppen a 

szomszéd megyéig szándékozik taszítani, de aztán visszafordult felém, és 

elmosolyodott.  

– Nem vesztettem. Mégis nyertem.”

A könyv trailere

 

49. könyv - Egy varázslatos könyv: Jennifer L. Armentrout - Obszidián

Cím: Obszidián (Obsidian)
Sorozatnév: Luxen (Lux novel)
Író: Jennifer L. Armentrout
Oldalszám: 424
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Kiadás dátuma: 2013.06.06.


Ezt a könyvet nem csak úgy találtam. Erre a könyvre rákerestem.
Az egész úgy volt, hogy a Vörös Pöttyös facebook oldalán közzétettek egy részletet, de nem ebből a könyvből, hanem azt hiszem a 4. részből. Felkeltette az érdeklődésemet, ezért rákerestem a könyvre. Elolvastam a könyv fülszövegét, ami megtetszett és akkor gondoltam elfogom olvasni. Megnéztem megint, hogy mi a címe és akkor láttam, hogy sorozat. Kicsit lelombozódtam, mert akkor nem lett volna időm egy sorozatot elolvasni. Hagytam, hogy ez az ötlet, úgymond „a süllyesztőbe kerüljön”.
Később megint belebotlottam a sorozat valamelyik kötetébe. Ismét felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy most már ténylegesen eldöntöttem, hogy el fogom olvasni.

Az újrakezdés szívás. 

Amikor -- éppen az utolsó középiskolai évem előtt -- Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.Aztán a srác megszólalt.

Daemon dühítő. Beképzelt. Pofozni való. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt -- akkor valami történt. Valami váratlan.A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem. 

Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam. 

Mármint ha nem ölöm meg addig én magam...

 Mikor meglátta az osztálytársam a kezemben a könyvet nagyon felvidult. Kiderült, hogy olvasta már és nagyon tetszett neki (is). Mondta, hogy a sorozatnak még nem jelent meg az utolsó rész (ez azóta, vagyis kb. egy hét óta változott, a könyv most már előrendelhető) és amíg nem tudni mikor jelenik meg ne olvassam el a negyedik részt. Vicces volt, mert ezt úgy indokolta meg, hogy „a harmadik részt nagyon-nagyon jó, de a negyedik nem”. Erre megkérdeztem, hogy miért, de nem tudott válaszolni rá. Végül kiderítettem, hogy csak azért mondta, hogy rossz, mert még nincs folytatása. :D
Daemon először közömbös volt, de hát ki nem az? Egy ideig tartottam magam és nem hagytam hogy elcsábítson, úgy mint Katy sem, de mikor már negyedszerre vagy ötödszörre mesélt Daemon ragyogó, zöld szeméről nem bírtam ki, beleszerettem. Katy könyvmolysága sokat dobott azon, hogy hamar megkedveltem.
A regény tele volt izgalmakkal, megválaszolandó kérdésekkel és persze szikrával a főhős és a dögös szomszédsrác között. Nagyon magával ragadott a luxenek világa. Két nap alatt elolvastam a könyvet, majd rögtön el is kezdtem a következő részt.

Saját könyv? Nem, de ezt is amint lehet beszerzem. Most épp nincs raktáron (amit teljesen megértek, nem számítottak rá hogy ennyire nagy lesz a sikere ennek a nagyszerű könyvnek).

Borító? Minden kis részlete utal a könyvben valamire. (A háttérben lévő tónál úsztak, a villám vagy inkább a vihar az erejüket szimbolizálja, Daemon zöld szemeit külön kihangsúlyozták és teljesen úgy néz ki ahogy a könyvben. Katy az egyetlen, akit egyik borítón sincs teljesen jól ábrázolva.)

Történet? Beszippant Katy életébe, aki viszont luxenek között él. Tehát a könyvet letenni lehetetlen.

Újraolvasom? Természetesen igen. Majd ha nem lesz mit olvasnom (az még kicsit odébb van :/ ) vagy ha egy kis Daemon-féle zöld szemekre vágyom.

Pontozás: történet: 10/10 - a végén az érdeklődésem nagyon ügyesen lett fenntartva
borító: 10/9,5 - csak Katy miatt maradt le fél pont

 „Daemon a frissen ültetett virágokra bámult, mintha éppen boncolná őket valami kísérletben. 

– És úgy gondolom – folytatta Dee –, ezt a bénaságot ki kellene terjesztenünk a mi házunk előtti ágyásra is. – A szemébe izgatottság költözött. – Elmehetünk a boltba, vehetünk mindenfélét, te pedig…  

– Nem léphet a házunkba – szakította félbe Daemon a húgára nézve. – Komolyan.  

Olyan váratlanul ért a szavai mérge, hogy hátraléptem. Dee azonban nem hátrált meg. Ökölbe szorította a kezét.  

– A virágágyást gondoltam, azon dolgozhatnánk. Amikor utoljára láttam, az még kint volt, nem bent.”

„– Mi történt? – ismételte Adam kíváncsian. 
– Kigyalogoltam egy teherautó elé – válaszoltam, és felkészültem az elkerülhetetlen „ostoba" pillantásokra. Meg is kaptam.”

 „– Fogd be!  

– De mik ezek? – vigyorgott. – Keebler manók? 

– Nem! Ezek a télapó manói, és szeretem ezt a pizsamát. Aputól kaptam.  

Erre elhalványult a vigyora.  

– Azért viseled, mert rá emlékeztet?  

Bólintottam. Nem felelt, csak zsebre dugta a kezét. – A mi hitünk szerint, ha valamelyikünk meghal, a lényege adja az univerzum egyik csillagának a fényét. Lehet, hogy hülyeség ilyesmiben hinni, de ha felnézek az égre, szeretem azt gondolni, hogy a csillagok ott a mi szüleink. Egy pedig Dawson.  

– Egyáltalán nem hülyeség. – Egy pillanatra megálltam, mert ez a hiedelem, meglepő módon, megérintette a szívemet. Talán nem ugyanazt gondoljuk mi is, amikor azt mondjuk, a szeretteink a mennyből néznek le ránk? – Még az is lehet, hogy az egyik az én apám.  

Összeakadt a pillantásunk, aztán Daemon elfordult.  

– Hát, mindenesetre szexik a manók.”

A könyv trailere

50. könyv- Trilógia: Kiera Cass - A párválasztó

Már régóta ajánlotta egy barátnőm a sorozatot, de nem fogott meg a története mostanáig...
    
Épp könyvek után nézelődtem (nem meglepő, sokszor csinálom ezt), amikor belefutottam Kiera Cass regényeibe. Elolvastam a fülszövegét és úgy döntöttem, most el fogom olvasni. Mikor meséltem a barátnőmnek, hogy elkezdtem, örült és biztosan állította, hogy nem fogok csalódni benne. Igaza lett, nem csalódtam. Sőt, még most is ha a történetre gondolok, elfog egy elégedettség, hogy igen, ez jó könyvsorozat lett.

1. Rész - A párválasztó:

Cím: A párválasztó

Sorozatnév: A párválasztó trilógia

Író: Kiera Cass

Oldalszám: 360

Kiadó: GABO

Kiadás dátuma: 2013

Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. 

A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. 

America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz közdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. 

Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.

Az első részben megismerkedünk Amerikával, aki levelet kap a palotából. Ebben az áll, hogy Maxon herceg szívéért küzdhet további 34 lánnyal. Az egész családja örül, hogy bejutott, csak ő nem. Persze itt kissé kiszámítható, hogy pont a főhősnőnk nem szeretne ott lenni, de bárki más igen. De Amerika el megy a palotába (titkos pasiját hátrahagyva), mert tudja, hogy ez fontos a családjának.

2. rész - Az elit:

Cím: Az igazi

Sorozatnév: A párválasztó trilógia

Író: Kiera Cass

Oldalszám: 354

Kiadó: GABO

Kiadás dátuma: 2013 

A palotába 35 lány érkezett. Csak hatan maradtak. 

A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. 

Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak - s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani...

 
A második részben Amerika nem tud dönteni Maxon és Aspen között. Ez a rész ugyanúgy tele van izgalmakkal, mégis kissé túlságosan el lett húzva a történet. Maxon bár megérti Amerika bizonytalanságát (bár nem tudja, hogy igazából egy másik fiú miatt van), de ezért neki is várnia kell, hiszen ha a lány úgy dönt mégsem szeretné őt, mást kell választania. A regény tele van bizonytalansággal, fontos döntésekkel, mégis nagyon élvezhető.

3. rész - Az igazi:

Cím: Az igazi

Sorozatnév: A párválasztó trilógia

Író: Kiera Cass

Oldalszám: 346

Kiadó: GABO

Kiadás dátuma: 2014 

A PÁRVÁLASZTÓ KEZDETEKOR A LÁNYOK MÉG 35-EN VOLTAK. DE KÖZÜLÜK CSAK 1 NYERHET. 

Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön. 

Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe - vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet - és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért. 

"Egyik kezem Maxonéban pihent, arcomat a mellkasára fektettem. Ő a fejem tetején nyugtatta az állát, így forogtunk az eső zenéjére. 

Abban a pillanatban biztosra vettem, hogy van közös jövőnk. Ha ilyen érzés, amikor együtt vagyunk, akkor valahogy rá fogunk találni az útra, amely visszavezet bennünket egymáshoz."    

Elérkezett a döntő. Maxonnak választania kell a lányok közül, de ehhez Amerikának a válasza is kell. A lány viszont még mindig nem bitos benne, hogy teljes szívéből csak Maxont szereti. A lázadók egyre többször támadnak, a versenyben már csak 2 lány maradt. Maxon tudja, hogy ha az apján múlt volna, már rég vége lenne, de ő saját akaratából szeretne dönteni. Az izgalmak egyre fokozódnak, a verseny véget ér és Maxon dönt...
 
Ha nem kellett volna aludnom, ennem, fürdenem és tanulnom, megszakítás nélkül végig olvastam volna mind a 3 kötetet. Bár America makacssága ("csak azért sem mondom ki előbb, hogy szeretem") kicsit zavaró volt, de Maxon nagyon hozzám nőtt. Szerencsétlennek ki kellett választania valakit és America tehetetlensége sem segített rajta. Aspen kitartása is csak húzta az időt, de ő egyértelműen kellett a sorozatba. A király számomra kicsit zavaró volt, túlságosan szigorúan fogta a fiát. Amberly királynőt, bár elég keveset szerepelt, de nagyon megkedveltem, mint a szobalányokat. A kasztrendszer elég igazságtalannak tűnt, de az ország létrejöttekor biztos sokat segített. Lényegében csak úgy faltam az oldalakat és teljes mértékben pozitív emlék marad.

Saját könyv? Nem, de mindenképp meg fogom szerezni a sorozatot. Egyrészt, hogy később bármikor újraolvashassam, másrészt pedig, hogy majd a gyerekeimnek a kezébe nyomhassam és azt mondom majd közben: Tessék, én ezt olvastam, amikor annyi voltam mint te.

Borító? Tetszett, hogy nincs rajta annyi minden. Egyszerű, letisztult, mégis olyan hercegnős és nem a csicsás fajtából.

Történet? Izgalmas, romantikus. Amikor már épp kezdett unalmas lenni, jött egy lázadó támadás vagy egy utazás.

Újraolvasom? Igen, most még nem tervezem, mivel pár hónapja olvastam, de előbb-utóbb biztos.

Pontozás: történet: 10/10 - volt benne zavaró rész, de azért jár a 10, mert az alapötlet jó
borító: 10/7 - az utolsó a kedvencem