2015. december 15., kedd

A 2015-ös kihívásról...

Már egy ideje gondolkozom, mi legyen az év elején elkezdett 50 könyves kihívás sorsa.
Amikor elkezdtem, nagyon tetszett és úgy gondoltam, sikerülni fog, élvezni fogom. Kezdetben jól is haladtam, aztán elkezdődött az iskola. Mint már korábban is említettem, nyelvi előkészítős osztályba járok, így rengeteg szót és szöveget kellett tanulnom. Emiatt sajnos voltak napok, amikor ki se nyitottam egy könyvet. Reggelente, iskolába menet, szünetekben, délután és még elalvás előtt is tanultam vagy átnéztem a szavakat. Azóta egy kicsit több időm lett, talán azért, mert belejöttem a tanulásba, így folytattam a kihívást is.
Mostanában számolgattam kicsit és arra jutottam, hogy túl sok a könyv. Vagy esetleg túl kevés az időm. (Ez valószínűbb, mivel könyvből sosincs túl sok :D) Mindenesetre a kihívás nem fog sikerülni. :( Jelenleg úgy állok vele, hogy minden nap el kéne olvasnom egy könyvet, ahhoz, hogy teljesítsem. Másik okom a befejezésre, nem más, mint, hogy már nem élvezem. A szoros határidő, a kötelezően kiválasztott könyvek elvették a kedvem az olvasástól. Úgyhogy ezennel befejezem a kihívást. A kiválasztott könyveket persze el fogom olvasni, de szeretnék felszabadultabban olvasni, időt szakítani a blogra is, mert sajnos (mint már ezt is többször mondtam) arra sincs időm.
A bloggal kapcsolatban pedig úgy döntöttem, hogy lesz olyan könyvértékelés, amit korábban olvastam, de nem fogom az összes eddigi olvasmányaimat értékelni, mert ugye nem visszatekinteni kell, hanem a jövőre koncentrálni. :)

2015. november 8., vasárnap

Kiera Cass: A koronahercegnő




Cím: A koronahercegnő
Sorozatnév: A párválasztó-trilógiasorozat
Író: Kiera Cass
Oldalszám: 376
Kiadó: GABO
Kiadás dátuma: 2015
Olvasási idő: 2015. november 2., 15:34 → 2015. november 7., 12:48






35 UDVARLÓ. 1 HERCEGNŐ. KEZDETÉT VESZI EGY ÚJ PÁRVÁLASZTÓ.
Eadlyn hercegnő kislánykora óta hallhatta a véget nem érő történeteket arról, hogyan ismerkedett meg édesanyja az édesapjával. Húsz éve történt, hogy America Singer benevezett a Párválasztóba, és elnyerte Maxon herceg szívét, akivel azóta is boldogan éltek. Eadlyn mindig is igen romantikusnak találta szülei tündérmesébe illő történetét, habár soha eszébe nem jutott volna a nyomdokaikba lépni. Ha rajta múlik, a házasságot addig halogatja, amíg csak lehetséges.
Csakhogy egy hercegnő sosem rendelkezhet maradéktalanul az élete felett, így bármennyire hevesen tiltakozik is, Eadlyn sem kerülheti el a saját Párválasztóját.
Eadlyn egyáltalán nem számít arra, hogy saját története a szülei meséjéhez hasonlóan boldogan végződik. Amikor azonban megkezdődik a versengés, talán mégis mutatkozik arra némi esély, hogy az egyik udvarló elnyerje a szívét, felfedje az összes előtte álló lehetőséget, és ezzel azt is bebizonyítsa, hogy Eadlyn számára korántsem olyan lehetetlen rátalálni a saját boldogságára, mint azt képzelte.

HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT ÉDESANYJA NYERTE EL A KORONÁT. 
ELJÖTT VAJON AZ IDEJE ANNAK, HOGY EADLYN HERCEGNŐ IS RÁTALÁLJON AZ IGAZ SZERELEMRE? 

A történetünk
Amikor befejeztem a sorozat 3. részét, kutattam kicsit és akkor derült ki, hogy van egy következő rész is. Nagyon megörültem, mert az egyik kedvencem lett a sorozat. Akkor még csak egy hete jelent meg. Aztán valahogy feledésbe merült a könyv. Majd moly-on megláttam, hogy bent van a könyvtárban és már mentem is érte.

Véleményem
Úgy kezdtem neki a könyvnek, hogy mindig azt kerestem, mi történik ugyanúgy, mint az első három részben. Hát, semmi sem volt újra ellőve. Örülök, hogy nem ugyanazt a történetet akarta újra eladni az írónő.
Engem Eadlyn hol irritált, hol pedig teljesen egyet értettem vele. Nagyon idegesített a makacssága és együgyűsége. Megértem, hogy nem akar megnyílni 35 idegen férfinak, ami Jack és Burke miatt érthető is, (Spoileres rész, kijelöléssel olvasható) de amikor jól érzi magát, miért rohan el? Meg azt nem értem, hogy néha belemegy a Párválasztóba, aztán pedig azon gondolkozik, hogy vessen véget neki.
A fiúk közül van egy srác, akinek a legeleje óta szurkolok (szó szerint az elejétől!), de van még 1-2 tippem, akik biztos a top 3-ban (vagy 5-ben) benne lesznek.
Ezt a könyvet is, mint az elődeit, csak úgy faltam. A modern hercegnő stílus még mindig megtalálható benne. Érdekes volt megtudni, hogy milyen érzés a Választónak. Most, hogy már tudjuk milyen a Kiválasztottak, megtudhattuk, mennyire nehéz a másik oldalon állni is. Szerintem az idegőrlő várakozás is ugyanolyan kemény, mint 35 emberből 1-et kiválasztani, aki az életünk végéig velünk lesz.
A történet nagyon gyorsan halad, hiszen a végéig eltelik 1 hónap. Volt, hogy alig tudtam a napokat követni, de sokszor még a napszakon is elgondolkodtam. Az írónő próbált izgalmakat belevinni a cselekménybe, ami jó is volt, mert néha lendített egyet a történetben, de a végére így is elég egyhangú lett. Bár a végét is izgalmasnak szánta Kiera, nekem mégsem lett olyan érzésem, hogy most azonnal folytatnom kell. Mindenesetre várom a folytatást.

Saját könyv? Könyvtári, de még új. Én voltam a második olvasója! *-*

Borító? Nagyon tetszik. Többször is nézegettem. Kicsit olyan télies hatása van, mintha havazna. :-)

Történet? Sok helyen azt olvasom, hogy csalódtak a könyvben, nem hozta a korábbiak szintjét, stb... Bár tényleg nem volt olyan jó, mint az első rész, de attól még jó lett.

Újraolvasom? A folytatásától függ...

Pontozás: történet: 10/9 - érdekes, rejtélyes. Várom, hogy kit választ!
borító: 10/9,5 - majdnem tökéletes. A hátán kicsit furán áll a ruha, de egyébként gyönyörű. Ebből a sorozatból Az elit borítója a kedvencem, de ez is majdnem olyan szép.

„– De a matek jó mulatság.  
– A matek és a jó mulatság szavak együtt oximoront alkotnak.” 

„Szerettem édesapámat.  
De magamat is.  
És saját magammal sokkal hosszabban kell együtt élnem.” 

„Anya lépett be derűs arckifejezéssel, s apa is elégedett képpel követte. Önkéntelenül is eszembe jutott, hogy ez mindig így volt. Állami rendezvényeken vagy fontos vacsorákon anya apa mellett, vagy közvetlenül mögötte állt. De amikor egyszerű házaspárként mutatkoztak – nem mint király és királyné –, akkor apa mindig előreengedte.”

2015. november 1., vasárnap

Jelentkeztem a VI. Könyvmoly Párbajra

Kevesebb, mint egy nap múlva kezdetét veszi egy újabb Könyvmoly Párbaj. Számomra ez az első alkalom, már nagyon várom. A leírást elolvashatjátok az oldalon ---> vagyis ide kattintva. Aki kedvet kap hozzá, éjfélig még jelentkezhet. :)
Mivel még nem vettem részt ilyenen, így nem tudom milyen lesz. A feladat egész könnyűnek tűnik, elolvasok 11 általam választott könyvet, majd értékelést írok róla. Ez így számomra jól hangzik, de bármit hozhat még a jövő. Egy év múlva meglátjuk, milyennek találom a nehézségi szintet. ;)
Addig is itt a saját listám, amiről biztos lesz értékelés!


1. könyv - Olvass el egy kék borítójú könyvet!
2. könyv - Olvasd el egy barátod vagy családtagod kedvenc könyvét!

3. könyv - Olvass el egy könyvet egy ültő helyedben
(avagy: egy rövid könyv,
 amit kb. 24 óra alatt el tudsz olvasni)!
4. könyv - Olvass el egy könyvet, aminek magyar a szerzője!



5. könyv - Olvass el egy novellás- vagy verseskötetet!
6. könyv - Olvass el egy könyvet, aminek 2016-ban érkezik a filmváltozata!



7. könyv - Olvass egy olyan szerzőtől,
 akitől még sosem olvastál!
8. könyv - Olvass el egy olyan könyvet, amit egyszer már félbehagytál!


9. könyv - Olvass el egy könyvet, ami 2015-ben jelent meg!
10. könyv - Olvasd el egy sorozat harmadik/befejező kötetét!


11. könyv - Olvass el egy könyvet, amit nagyon szeretnél! (JOKER)

2015. október 26., hétfő

37. könyv - Amit Pulitzer-díjas, vagy Nobel-díjas szerző írt, vagy róla szól: Margaret Mitchell - Elfújta a szél





Cím: Elfújta a szél
Sorozatnév:
Író: Margaret Mitchell
Oldalszám: 1178
Kiadó: Árkádia
Kiadás dátuma: 1986 (1936)






Scarlett O'Hara, Észak-Georgia ünnepelt szépsége tizenhat esztendős, amikor e monumentális regény első lapjain találkozunk vele – és huszonnyolc, amikor elbúcsúzunk tőle. A közben eltelt tizenkét esztendő nem csak Scarlett életében sorsformáló időszak: átalakul szűkebb környezete, de tágabb pátriája, az amerikai Dél is – mert közben lezajlik az amerikai polgárháború, Észak és Dél harca, amely mindkét félnek mérhetetlen szenvedést okoz.
Margaret Mitchell, maga is a Dél szülötte, tízévi gondos kutatómunka után részletes és hű képet fest a háborús Dél megrázó hétköznapjairól s a vereség utáni újrakezdés megpróbáltatásairól. 
A regény 1936-ban jelent meg Amerikában, s addig ismeretlen szerzőjét egy csapásra világhírűvé tette, néhány év alatt több millió példány kelt el művéből, s elnyerte a legrangosabb amerikai irodalmi kitüntetést, a Pulitzer-díjat. 1939-ben azóta is nagy sikerrel játszott filmet forgattak belőle Vivien Leigh, Clark Gable és Leslie Howard főszereplésével. 
A szép Scarlett O'Hara viharos szerelmeiről és örök szenvedélyéről, a családi birtokról szóló regény lebilincselő olvasmány.

Ezt a könyvet több okból kezdtem el olvasni. Az egyik, ugye, az idei 50 könyves kihívás. A másik pedig egy bloggereknek szóló kihívás, a Book Bloggers' Challenge. Az a lényege, hogy a jelentkezők egymásnak választanak egy könyvet, amit el kell olvasnia az illetőnek. Majd ha végzett, ír róla egy értékelést és választ egy másik részvevőnek könyvet. És így halad tovább láncszerűen az egész. Nekem S.Bea, a Könyvvilág blog írója választotta ezt a könyvet.


Egy kissé félve kezdtem hozzá a regényhez. Nem tudtam, hogy olyan lesz-e, mint egy kötelező, amivel csak nyögve-nyelősen haladok. Bár volt már olyan kötelező ami tetszett. Aztán mikor belekezdtem rájöttem, hogy élvezni fogom. Régen íródott könyvhöz képest, érthető a szöveg és nem untatnak még a kicsit hosszabb tájleírások sem.
Kb. a 100. oldal környékén azon kezdtem gondolkozni, mi történhet még 1000 oldalon keresztül. Már majdnem minden megtörtént, ami egy regényben szokott. Hát, tévedtem. A történet nem egy rövid időt ír le, mint manapság szokott lenni. Hosszú évekről olvashatunk, néhol kisebb-nagyobb ugrásokkal. Scarlett O'Hara 8 nehéz évével ismerkedhetünk meg.
Az első kötet elég jól haladt, változatos volt. Mivel Scarlett nem igazán foglalkozott a háborúval, így számomra pont elég volt az a néhány alkalom, amikor szó volt róla. Érdekes volt látni, ahogy szép lassan főhősünknek meg kellett komolyodnia. Sajnáltam kicsit, hogy a háború miatt nyomorogniuk kellett, de még ezt is nagyon jól oldották meg. A történet közepénél már untam, hogy mindig csak ugyanaz történik, hogy szegénységben élnek, Scarlettet pedig csak a pénz hajtotta.
Amennyire tetszett a könyv eleje, annyira nem tetszett a befejezése. Másról sem szólt a vége, mint, hogy Scarlett agyon dolgozza magát, csak azért, hogy elég pénze legyen. Végre rátalálhatott volna a boldogságra, de ő csak a pénzt látta maga előtt. Pedig már volt biztos vagyona, már nem kellett volna dolgoznia. Az utolsó 200 oldal csakis a makacssága miatt volt, ami nagyon zavart. De nemcsak az ő hibája, hanem Rhett Butler-é is. Miért nem tudta egyszerűen megmondani, hogy szereti Scarlett-et? Ő is, meg Scarlett is csak a saját hülyeségük miatt voltak boldogtalanok. (Spoiler, jelöld ki, ha kíváncsi vagy rá.)

Saját könyv? Hát, lehetne az is, csak sajnos nem találtam meg, így könyvtárból kölcsönöztem.

Borító? Ehhez, a filmes borítóhoz nem tudok mit hozzáfűzni. Még nem néztem meg, de tervezem. Viszont a legújabb, Európa kiadós nagyon tetszik. (ITT megnézheted)

Történet? Volt vidám, de nyomorúságos is. Néhol izgalmas, vagy épp megrendítő, de volt egyszerűen hétköznapi is.

Újraolvasom? Nem. Ez nekem elég volt egyszer. Lehet, hogy sok-sok év múlva, egyszer, talán igen, de most tuti nem.

Pontozás: történet: 10/7 - Jó volt, élveztem. Viszont a végét ki nem állhatom.
borító: 10/5 - az a változat, amit olvastam, közömbös nekem.
„– Csitt, csitt – mondta Rhett. – Nem érti? Házasodni akarok. Feleségül kérem. Akkor inkább elhiszi, ha letérdelek?”

„Mielőtt Scarlett tudhatta volna, mi történik vele, a férfi karjában találta magát. Olyan keményen szorította magához Rhett, mint valaha rég, az erdei úton Tara felé, mikor Atlantából menekültek. Érezte újra a szédítő tehetetlenséget, a különös, zsibbasztó kábulatot, azt a furcsa érzést, minta hullana, hullana valahová… érezte a kábító, bénító forróságot. Ashley Wilkes csöndes, sápadt arca elmosódott… a semmibe olvadt. Rhett hátrafeszítette az asszony fejét, és csókolni kezdte. Először lassan, gyengéden, aztán fokozatosan olyan erővel, hogy az asszony szorosan a nyakába kapaszkodott, mert úgy érezte, forog körülötte a világ, és leszédül. A férfi erőszakos szája kissé nyitva volt, és szétfeszítette Scarlett ajkait is, vad izgalomba hozva idegeit, és olyan rendellenes érzéseket váltva ki benne, amilyenekre nem is tartotta képesnek magát. És mielőtt egészen elvesztette volna öntudatát, érezte, hogy visszaadja a csókot.”

2015. szeptember 29., kedd

38.könyv - Ami ijesztő: Bram Stoker - Drakula, a vámpír




Cím: Drakula, a vámpír
Sorozatnév:
Író: Bram Stoker (illetve Stephen King írt hozzá egy előszót)
Oldalszám: 254
Kiadó: Merényi Kiadó
Kiadás dátuma: 1978








„Drakula, a Kárpátok véres kezű ura, éjjelente hátborzongató kalandra indul. Áldozatait nem válogatja meg, és lehetetlen megmenekülni előle…
Jonathan Harkert meghívja a várába, hogy írja meg az élettörténetét. Ekkor még nem tudja, hogy Drakula vára maga a rémálom.
Jonathan Harker naplóján keresztül átélhetjük azt a borzalmat, mely során a szörnyű igazság kiderül. Megpróbálja megfékezni a gonoszt, aki ezen közben Angliában szedi újabb áldozatait.
Versenyfutás kezdődik az idővel. A tét: az újabb és újabb áldozatok élete vagy halála.”

A könyv elolvasásának az ötlete onnan jött hogy média órán a Nosferatu-t néztük és a tanárom azt mondta, hogy a könyv nagyon ijesztő. Lehet, hogy velem van baj, vagy az én generációm már nem attól fél, amitől 30 éve, de nekem nem volt félelmetes. Egyszer volt egy kicsit „szívdobogtatós” rész:
„Akkor megint nekifogott a denevér a rebegésnek, és anyám ijedten felülve tudakolta, mi az. Visszafeküdtem ugyan, de hallottam, szegénynek milyen összevissza zakatol a szíve. Majd hirtelen vad szél támadt, feltépte a redőnyt. Ablakcsörömpölést hallottam, s amint odanézek, szürke farkas fejét pillantom meg a tört ablak közt! Anyám is meglátta, és rémülten kapott a szívéhez, majd amint a védekezés eszközéért nézett mindenfelé, letépte nyakamból a professzor koszorúját, azt mutatta a farkasnak, majd furcsa gurgulázás tört elő torkából, és úgy esett vissza fektébe, mintha villám sújtotta volna.”
Szóval ennél a résznél kicsit megijedtem, de így utólag olvasva ez sem ijesztő.
Annak ellenére, hogy 30 éve írták, nem volt unalmas. Bár most belegondolva, ez nem is olyan régi olvasmány, mint mondjuk egy kötelező. (Tudniillik: a régi könyveket mindig a kötelezőhöz hasonlítom.) A történet szépen halad előre, kicsit nehézkesen, de tudtam követni a cselekményt. Kissé zavart, hogy több ember szemszögéből (naplójából, feljegyzéséből, leveléből...) olvashattam a könyvet. Egy átlagos történetnek tartom, amit egyszer el lehet olvasni.

Egy kis háttér: Nem tudom, hogy ez az igazi könyv-e, mindenesetre az biztos, hogy Stephen King neve csak azért van rajta, mert írt 16 oldal előszót bele.

Saját könyv? Nem... Ezt is könyvtárból kölcsönöztem (mily meglepő :D). Először egy tudományos könyvet kértem be, aztán egy nagyon rövidített változatot (Drakula válogatott rémtettei), majd harmadszorra sikerült végre egy normális könyvet kivennem. :D

Borító? Nincs vele komolyabb bajom... JA, DE! Drakula egyáltalán nem így néz ki...

Történet? Könnyed olvasmány, bár kicsit komoly.

Újraolvasom? Nem hiszem, de bármit hozhat még a jövő...

Pontozás: történet: 10/7 - Néha zavaros és túl tömör.
borító: 10/6 - Nem így néz ki!!

„Jonathan Harker
Gyorsírásos naplójegyzeteiből
Május 3., Szász-besztercén 
– Május 1-én este 8.3-kor indultam el Münchenből, másnap reggelre értem Bécsbe.”


„Határozott vonású, nagyon is határozott. Gyökéből kiszökő keskeny orra furcsán ívelt sasorr. Homloka boltozatos, haja a halántéka körül alig nőtt, másutt azonban dúsan. Bozótos szemöldöke szinte összeér az orra fölött. Száját nemien látnia harcsabajusza alatt, azonban úgy tetszik, szorosra záruló, kegyetlen száj, hegyes fehér fogsor. Egyebekben: füle vértelen és hegyesedő, álla viszont súlyos, orcájának bőre csontjaira tapad. Legszembeötlőbbnek mégis sápadtságát mondanám.”


„A nap mind lejjebb csúszott mögöttünk, és végtelennek tetsző utunkban megjelentek az estéli árnyékok, időnek előtte talán, mivel a csúcsok hósipkái befogták az alkonyat fényét, és hűvös rózsaszínnel sugározták alá.”  

2015. szeptember 23., szerda

Teen Wolf TAG

Előző bejegyzésemben nem említettem az egyik okot, miért nincs időm olvasni. Az igazság az, hogy az olvasás mellett sorozat-függő is vagyok. Most épp Teen Wolf őrületben voltam. (Sajnos, elfogytak a részek, most nincs mit néznem, várom a sorozataim folytatásait...) Nem garantálom, hogy többet fogok írni, de a könyvekkel gyorsabban fogok haladni. Amikor megláttam ezt a taget, tudtam, hogy meg kell csinálnom. Ez most a sorozatról szól, úgyhogy aki könyves tagért jött, attól bocsánatot kérek.
A taget Hedvignél láttam.

1.Ki a kedvenc szereplőd?
Dylan O'Brien

Stiles! :D Annyira bírom a karakterét. Egyébként pedig az első meg második évados bandával volt a legjobb.

2.Ki a kedvenc „párod”?

Allison és Scott. Annyira sajnálom, hogy szétmentek. Spoiler: És aztán Allison meghalt! De amit utoljára mondott annyira cuki!!

3.Miért kezdted el nézni a Teen Wolfot?

Már több helyen is láttam, hogy mennyire jó sorozat. Egy csomó rajongója van, úgyhogy belenéztem és függő lettem :)

4.Mutasd be a Teen Wolfot egy szóval!

Csúcsszuper!! :D

5.Melyik volt a kedvenc részed?

Úúúú, hát én az EGÉSZ sorozatot szeretem! Mondjuk az 5. évad kevésbé tetszett.

6.Mi volt az első benyomásod a Teen Wolfról?

Elkezdtem nézni és csak néztem és néztem és néztem, aztán elkezdtem a 2. évadot, majd a 3.-at... :D Szóval az, hogy nagyon jó!

7.Scott vagy Isaac?

Scott!! Isaac annyira zavart.

8.Derek vagy Stiles?

Inkább Stiles. De Derek se rossz ;)

9.Allison vagy Lydia?

Az elején Allison volt, de valahol a 3. évadban átváltottam Lydiára.

10.Ethan vagy Aiden?

Nem tudom/tudtam megkülönböztetni őket soha, de amúgy egyik sem nőtt a szívemhez.

11.Chris Argent vagy Sheriff Stilinski?

Stilinski. Apja-fia :D

12.Hányasra értékeled a Teen Wolfot 1-10-ig?

Hát, az első 3 évad jó volt, onnantól egyre kevésbé tetszett... legyen 7,5 vagy 8.

2015. szeptember 20., vasárnap

Az inaktivitásomról...

A tudományos indok, miért nem tanultál ;)
Sziasztok!
Ebben a bejegyzésben kivételesen nem könyvekről fogok írni, hanem kicsit magamról.
Elég rég írtam bejegyzést az oldalra és nem is fogok olyan sűrűn írni, mint az elején. Ez azért van/lesz, mert elkezdődött az iskola és rengeteg a tanulnivalóm.
Mivel most kezdtem a gimit még bele kell rázódnom, ráadásul heti 15 órában nyelvet tanulok. Olvasni sincs nagyon időm, nem hogy bejegyzést írni. :(
Valószínűleg hétvégén lesz csak bejegyzés. Megpróbálok majd egy-két értékelést írni. Kérlek nézzétek el inaktivitásomat. Tényleg megpróbálok majd egy kis időt szakítani erre is.
Addig is sok sikert a tanuláshoz és sok időt az olvasásra!