Cím: Obszidián (Obsidian)
Sorozatnév: Luxen (Lux novel)
Író: Jennifer L. Armentrout
Oldalszám: 424
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Kiadás dátuma: 2013.06.06.
Ezt a könyvet nem csak úgy találtam. Erre a könyvre rákerestem.
Az egész úgy volt, hogy a Vörös Pöttyös facebook oldalán közzétettek egy részletet, de nem ebből a könyvből, hanem azt hiszem a 4. részből. Felkeltette az érdeklődésemet, ezért rákerestem a könyvre. Elolvastam a könyv fülszövegét, ami megtetszett és akkor gondoltam elfogom olvasni. Megnéztem megint, hogy mi a címe és akkor láttam, hogy sorozat. Kicsit lelombozódtam, mert akkor nem lett volna időm egy sorozatot elolvasni. Hagytam, hogy ez az ötlet, úgymond „a süllyesztőbe kerüljön”.
Később megint belebotlottam a sorozat valamelyik kötetébe. Ismét felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy most már ténylegesen eldöntöttem, hogy el fogom olvasni.
Az újrakezdés szívás.
Amikor -- éppen az utolsó középiskolai évem előtt -- Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofozni való. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt -- akkor valami történt. Valami váratlan.A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mikor meglátta az osztálytársam a kezemben a könyvet nagyon felvidult. Kiderült, hogy olvasta már és nagyon tetszett neki (is). Mondta, hogy a sorozatnak még nem jelent meg az utolsó rész (ez azóta, vagyis kb. egy hét óta változott, a könyv most már előrendelhető) és amíg nem tudni mikor jelenik meg ne olvassam el a negyedik részt. Vicces volt, mert ezt úgy indokolta meg, hogy „a harmadik részt nagyon-nagyon jó, de a negyedik nem”. Erre megkérdeztem, hogy miért, de nem tudott válaszolni rá. Végül kiderítettem, hogy csak azért mondta, hogy rossz, mert még nincs folytatása. :DMármint ha nem ölöm meg addig én magam...
Daemon először közömbös volt, de hát ki nem az? Egy ideig tartottam magam és nem hagytam hogy elcsábítson, úgy mint Katy sem, de mikor már negyedszerre vagy ötödszörre mesélt Daemon ragyogó, zöld szeméről nem bírtam ki, beleszerettem. Katy könyvmolysága sokat dobott azon, hogy hamar megkedveltem.
A regény tele volt izgalmakkal, megválaszolandó kérdésekkel és persze szikrával a főhős és a dögös szomszédsrác között. Nagyon magával ragadott a luxenek világa. Két nap alatt elolvastam a könyvet, majd rögtön el is kezdtem a következő részt.
Saját könyv? Nem, de ezt is amint lehet beszerzem. Most épp nincs raktáron (amit teljesen megértek, nem számítottak rá hogy ennyire nagy lesz a sikere ennek a nagyszerű könyvnek).
Borító? Minden kis részlete utal a könyvben valamire. (A háttérben lévő tónál úsztak, a villám vagy inkább a vihar az erejüket szimbolizálja, Daemon zöld szemeit külön kihangsúlyozták és teljesen úgy néz ki ahogy a könyvben. Katy az egyetlen, akit egyik borítón sincs teljesen jól ábrázolva.)
Történet? Beszippant Katy életébe, aki viszont luxenek között él. Tehát a könyvet letenni lehetetlen.
Újraolvasom? Természetesen igen. Majd ha nem lesz mit olvasnom (az még kicsit odébb van :/ ) vagy ha egy kis Daemon-féle zöld szemekre vágyom.
Pontozás: történet: 10/10 - a végén az érdeklődésem nagyon ügyesen lett fenntartva
borító: 10/9,5 - csak Katy miatt maradt le fél pont
„Daemon a frissen ültetett virágokra bámult, mintha éppen boncolná őket valami kísérletben.
– És úgy gondolom – folytatta Dee –, ezt a bénaságot ki kellene terjesztenünk a mi házunk előtti ágyásra is. – A szemébe izgatottság költözött. – Elmehetünk a boltba, vehetünk mindenfélét, te pedig…
– Nem léphet a házunkba – szakította félbe Daemon a húgára nézve. – Komolyan.
Olyan váratlanul ért a szavai mérge, hogy hátraléptem. Dee azonban nem hátrált meg. Ökölbe szorította a kezét.
– A virágágyást gondoltam, azon dolgozhatnánk. Amikor utoljára láttam, az még kint volt, nem bent.”
„– Mi történt? – ismételte Adam kíváncsian.
– Kigyalogoltam egy teherautó elé – válaszoltam, és felkészültem az elkerülhetetlen „ostoba" pillantásokra. Meg is kaptam.”
„– Fogd be!
– De mik ezek? – vigyorgott. – Keebler manók?
– Nem! Ezek a télapó manói, és szeretem ezt a pizsamát. Aputól kaptam.
Erre elhalványult a vigyora.
– Azért viseled, mert rá emlékeztet?
Bólintottam. Nem felelt, csak zsebre dugta a kezét. – A mi hitünk szerint, ha valamelyikünk meghal, a lényege adja az univerzum egyik csillagának a fényét. Lehet, hogy hülyeség ilyesmiben hinni, de ha felnézek az égre, szeretem azt gondolni, hogy a csillagok ott a mi szüleink. Egy pedig Dawson.
– Egyáltalán nem hülyeség. – Egy pillanatra megálltam, mert ez a hiedelem, meglepő módon, megérintette a szívemet. Talán nem ugyanazt gondoljuk mi is, amikor azt mondjuk, a szeretteink a mennyből néznek le ránk? – Még az is lehet, hogy az egyik az én apám.
Összeakadt a pillantásunk, aztán Daemon elfordult.
– Hát, mindenesetre szexik a manók.”
A könyv trailere
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése