Cím: Szívritmuszavar
Sorozatnév: Szívritmuszavar
Író: Zakály Viktória
Oldalszám: 208
Kiadó: Köyvmolyépző
Kiadás dátuma: 2012.11.25.
Olvastam: 2016. június 24., 19:39 → 2016. június 26., 17:28
Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat. Egy hely, melyet soha nem feledsz. Egy vágy, mely örökre a szívedben marad.
A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba.
Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte.
De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaiból? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet?
A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul.
Tudod, mi a szerelem másik neve? Csönge.
A történetünk
Ezt a könyvet eredetileg nem volt szándékomban elolvasni. Nem is tudtam, hogy miről szól, amíg a könyvtárban meglátva le nem vettem a polcról. Korábban már belefutottam párszor, ezért ismerős volt a cím és a borító, úgyhogy gondoltam elolvasom, úgyis egy elég vékony könyv, hamar végzek majd vele.
 |
| Zakály Viktória |
A történet elején E/3-ben beszél az írónő a főszereplőről, amivel addig nincs is baj, amíg a gondolatfoszlányokat nem említi, mert akkor E/1-ben van, aztán visszaugrik és kívülállóként mondja tovább. Ez nagyon zavaró volt számomra. Aztán az első fejezetben főszereplőnk elkezdi mesélni, hogy mi is történt Csöngén. A könyv nagy részében tehát történetet olvasunk a történetben.
Nekem ez a szöveg tömény volt. Folyamatosan csak feltevéseket olvashatunk, a regény második felében találunk néhány párbeszédet is, de azt is csak elvétve egy-két sor, nehogy felbomoljon a szöveg. Az egész történet egy nagy monológ, úgyhogy azok, akik szeretik, ha pörögnek az események, párbeszédek vannak és néhol nemcsak féloldalas bekezdések, azoknak, bármennyire is vékony könyv, nem ajánlom.
Ám, akit nem riaszt meg a sűrű szöveg, azoknak elmondanám, hogy nem egy átlagos szerelmi történetről van szó. Már a fülszövegben érezni lehet, hogy ez nem lesz egy vidám romantikus regény, mivel azokban nincsen padlás és komor kötél. Ebben a történetben szereplőink szenvednek, méghozzá látványosan, ahogy mondani szokás. Az egész könyv borús, depressziós hangulatú, amit ki nem állhatok. Soha nem szerettem ilyeneket olvasni, nézni, szerintem ha már kikapcsolódom az olvasással vagy egy film megnézésével, akkor az legyen vidám, a végén happy enddel. Valószínűleg mindenkinek van valami baja, valakinek kisebb, valakinek komolyabb és a szenvedés sok esetben csak egyszerű rájátszás, hogy az emberek figyeljenek rá. De mindegy, most nem ez a lényeges.
Azért az is eléggé ijesztő, hogy a fülszöveg végére oda van írva, hogy igaz történet alapján. Jobban szeretem, hogyha a könyvek csak kitalációk, mert tudom, hogy nem valódi, nem történhet meg, mégis beleélhetem magam, élvezhetem. Viszont az, hogy valakivel ez tényleg megtörtént kényelmetlenné teszi az olvasását számomra.
Tehát, mivel én alapból nem kedvelem a szenvedős könyveket, ezért nekem ez unalmas volt. A két fiatal szerelme egyébként nem tudom honnan jött, én sajnos nem éreztem a szikrát kettejük között. A könyvet pedig úgy olvastam, hogy néhány oldalanként leraktam és szünetet tartottam, mert nekem ez túl sűrű volt.
Saját könyv? Nem, mint már korábban említettem, könyvtári. Annyira nem nyerte el a tetszésemet, hogy megvegyem majd.
Borító? 10/4 - Ha letakarom a cím feletti részeket, akkor egészen szép. Tetszik az a minta a cím és az írónő neve között. De elég bizarrul néz a lány és ezzel elrontja az összképet.
Történet? 10/4 - Ez a történet és a hangulat nem az én világom.
Újraolvasom? Nem, egyszer elolvastam, jó volt arra a két napra, de nem fogom többször olvasni.
„Meghalni a szerelemért? Nem nagy dolog, könnyű feladni, és a könnyebb utat választani, de élni a szerelemért, vagy anélkül, ez az igazi küzdelem.”
„Nem az a fontos, hogy ki mellett alszik, hanem hogy kivel álmodik.”
„Szeretsz?
Gesztenye”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése