2016. augusztus 10., szerda

Marni Bates: Gyilkos a vonal végén




Cím: Gyilkos a vonal végén
Sorozatnév: Gyilkos a vonal végén
Író: Marni Bates
Oldalszám: 346
Kiadó: Móra
Kiadás dátuma: 2016
Olvastam: 2016. július 18., 01:36 → 2016. július 24., 13:21







Emmy álma egy öt regényre szóló kiadói szerződés, romantikus vacsora a legjobb barátjával (aki végre bevallja iránta érzett halhatatlan szerelmét) és sok-sok csokitorta. Happy End. Ehelyett valami őrült öregember a Starbucksban összevissza zagyvál neki a sosem látott apjáról, a zsebébe csúsztat egy hipermodern telefont, aztán… meghal. Ennél csak az sokkolóbb, hogy az ismeretlent megölték, és a valódi célpont Emmy volt. Felbukkan a halott férfi arrogáns unokája, aki állítja, hogy a nagyapja él (miért van az, hogy a szexi srácok mind taplók és/vagy zakkantak?), és ráveszi a lányt, hogy iratkozzon át az ő szuperbiztonságos elitiskolájába, amíg meg nem oldják a rejtélyt. Emmynek semmi kedve Sebastian sznob sulijába járni, de minél hamarabb derül ki az igazság, annál kisebb a veszélye, hogy megfojtja a srácot egy kanál vízben. Vagy megcsókolja. Mindkét lehetőség egyformán csábító…

Történetünk
Már nagyon vártam, hogy megjelenjen Marni legújabb könyve, mivel az egyik kedvenc írónőm, főleg mióta volt szerencsém találkozni vele. Amint megjelent rögtön meg is rendeltem. Aztán valamiért nem volt kedvem elolvasni, amit jól is tettem, mert ez a könyv egy sorozat első része, úgyhogy várhatok ki tudja meddig, amíg megjelenik a következő rész.


Véleményem

Mint már mondtam, egy ideig nem igazán volt kedvem elolvasni a könyvet. De most végre úgy döntöttem, hogy javítok kicsit a saját könyvek olvasottságán. A regény első felét elég lassan olvastam, nem fogott meg annyira, mint Marni korábbi könyvei. De aztán belendült a történet és alig vártam a következő fejezetet.
Az alapsztori nagyon érdekes és a korábbi LOL-könyvekhez képest, ez a regény inkább krimi, mint ifjúsági könyv. Bár romantikus szál van ebben is, ám nem lehet tudni, hogy Emma kit fog választani. Egy részről ott van Ben, a régi, megbízható barát. Más részről viszont ott van Sebastian, aki kiszámíthatatlan és titokzatos. Én egyelőre Sebastian párti vagyok, Ben nem igazán tudott megfogni. Őszintén szólva engem zavar, csak útban van és folyamatosan az egyszerűbb utat akarja választani, hogy Em adja le a phabletet és kész.
Szerintem jól sikerült ez a krimi, ahhoz képest, hogy Marni először írt ilyen típusú regényt. Mondjuk, nincs igazán viszonyítási alapom, mivel nem hiszem, hogy olvastam volna már krimit, legalábbis nekem nem rémlik. Igazán izgalmassá vált a könyv, amikor a „potenciális ellenség” felbukkant. Sajnos, nem sok esélyünk van kitalálni, hogy ki lehet az, mivel Emmy nem nagyon néz körül (vagyis kevés információ van például az ebédlős jelenetben, ahol felbukkan a támadó), ahhoz, hogy bárkire is tudjunk gyanakodni. Én azért megpróbáltam kitalálni és csak Peytonra tudtam tippelni, bár egyértelműen nem ő volt. (Spoiler! A név kijelöléssel olvasható.) Az aki végül a támadó lett, arra egyáltalán nem is gondoltam.
Nagyon kíváncsi vagyok a sorozat folytatásaira, remélem minél hamarabb kijön a következő rész.

Saját könyv? Igen! Nálam szerintem már természetes, hogy ha egy Marni Bates könyvről van szó, akkor be kell szereznem minél hamarabb.

Borító? 10/9,5 - Nagyon jól illik a történethez. A lány ruhái kissé furcsák és nem tudom, hogy a törött üveg hogy jön ide, de egyébként szuper.

Történet? 10/9 - Izgalmas és lendületes, de Emmy néha visszafoghatná kicsit a Ben utáni sóvárgását, meg azt, hogy minden egyest tetténél azon gondolkozik, hogy mit mondana Ben. Nekem annyira nem jött be a srác. Team Sebastian!

Újraolvasom? Mindenképp. Amikor már az egész sorozatot kiadták, egyszer biztos elolvasom egyben is a köteteket. De valószínűleg a megjelenések közben is újra fogom olvasni.


„– Van kedvenc keményfiús mondása?
Na erre már futólag találkozott a tekintetünk a visszapillantó tükörben.
– Hogy micsodám?
– Keményfiús mondás. „Csak rajta, mi tart vissza?" – mondtam, amilyen vészjóslón csak telt tőlem. – Vagy esetleg: „Megöltem Paraguay elnökét – egy villával."
Megrázta a fejét.
– Chile elnökét. És nem villával.
– Nem, tutira jól idéztem. Anyám nagy John Cusack – rajongó, úgyhogy én gyakorlatilag az Otthon, véres otthonon nőttem fel.
Szélesen elmosolyodott, pillanatra fehér fogai is megvillantak.
– Én nem a filmről beszélek.”

„Menj torokra, kislány! Nem bízhatsz senkiben.”

„– A felnőttek semmivel sem szebbek, okosabbak, erősebbek, vagy kevésbé elcseszettek, mint a tinédzserek. Egyszerűen csak jobban hazudnak.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése